Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 5. 1974. (Budapest, 1974)

nearly so because they have no well-defined limits and hence cannot approach an adequate standard of accuracy and refinement. For instance, an attempt has been made to use the distance of the narrowest point on a slender limb bone from the proximal end of that bone as a numerical character of animals. The sides of a limb bone are nearly parallel, and hence tis narrowest point is so vaguely defined that any resonable degree of accuracy is impossible and the character, altough real, is generally useless because it is not well delimited." Mivel az Ostracodak jelentős részének hasoldala igen enyhe Ívben domborodik, ill. középtájon homorú, ("babszem"-forma), jelentős részüknek pedig a hasoldala szinte egyenes, az "alapvonallal való érintkezés" ill. a "beöblösödés legmagasabb pontja" teljesen bizonytalan meghatározás. A szerző számos faj esetében nem is tudja megadni az e pontokra alapított méreteket, ilyen alkalmakkor ezeket nem szerepelteti. - b) Az emiitett méretek esetében az egyik tulajdonság (a hasoldali vonal alakja) befolyásolja egy másik tulajdonság (a hátoldali vonal távolsága az alapvonaltól) adatát. Ugyanis az "alapvonallal való érintkezés helyét" ill. a középen levő beöblösödés "legmagasabb pontját" a hasoldali vonal alakja szabja meg. Mivel a hátoldal alakja változatos, erősen domború, igy, ha e mérőpontok helye előbbre, ill. hátrább tolódik, merőben más értékeket kapunk. E mérőpontok helytelenségére jellemző, hogy a himek és nőstények esetében (egyazon fajon belül!) is teljesen különböző helyekre kerülnek. A szerző matematikai képletbe foglalj a a paramétereket, s e számitások alapján fajra jellemző adatokat kivan kapni. Anélkül, hogy elemezni kivánnám az emiitett három módszert, rá kivánok mutatni közös hiányosságukra: nem teszik lehetővé a különböző populációkból vett minták szokásos biometriai uton való összehasonlitását. Közleményem eddigi részében az európai edesvizi Ostracodak teljes reviziójának szükségességét és módját, valamint az eddigi próbálkozások módszereit vázoltam. A következőkben a revízió várható problémáit ismertetem. Mivel saját vizsgálataimnak még csak az elején tartok, s az irodalmi adatok sem bőségesek, következtetéseim jórészt feltételezések. AZ EURÓPAI ÉDESVÍZI OSTRACODAK VARIABILITÁSA Az irodalomban gyakran olvashatunk az Ostracodak "variabilitásáról" anélkül, hogy tisztázva lenne, mit ért ez alatt a szerző? MÉHES Gyula (1907) szerint az Ostracodak alakja annyira változó, hogy a "forma" teljesen alkalmatlan a határozásra: "A vizsgálódásnál feltétlenül bizonyos, egyöntetű módszerre van szükségünk, olyanra mely mindig alkalmazható, különben a kövesült kagylósrákokat meghatározni nem tudjuk, s az az eset áll elő, hogy ugyanazt az állatot nemcsak más-más fajnak veszik, hanem másmás család képviselője gyanánt is irják le az egyes szerzők, a mint ez már nagyon gyakran megtörtént. Ennélfogva az alakot, mint a különfélekép ható külső körülményektől befolyásolható jelleget nem méltathatjuk akkora figyelemre, mint az eddigi szerzők tették; az egyedüli támpontot a kagyló finomabb szerkezetében kell keresnünk, tehát ennek pontos vizsgálata kell, hogy feladatunk legyen." MÉHES Gyula feRogása a századforduló utáni időkben meglehetősen általános volt. ZALÁNYI Béla (1929) megalkotta a "finomszerkezet" terminológiáját, melyet világszerte elfogadtak. A "vizsgálatra nem alr kalmas alakról" tehát elterelődött a figyelem. SCHEIER (1949) pl. igy ir: : Keinem