Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 4. 1973. (Budapest, 1973)

A felső" albaira vonatkozóan JACCARD nem említ rétegvastagságot, azonban a 4. tábláján közölt sztratigrafiai profilból ezt nagyjából 8 m-re tehetjük. Az ősmaradványok eloszlását illetően megjegyzi, hogy az meglehetősen egyenetlen. Az egész feltárt rétegcsoportot néhány száz négyzetméterre becsüli. 1902-ben St. Croix és Cote-aux-Fées térségében T. RITTENER készített geológiai felvételeket 25.000-es mértékben. Az időközben felhagyott kőfejtőt, illetve agyaggödröket, amelyekben még CAMPICHE gyűjtött, ekkorra már benőtte a növényzet. RITTENERnek még sikerült ezt a feltárást szabaddá tenni, azonban ma ennek a helye sem ismeretes. RITTENER - JACCARDot követve - az egész glaukonitos, homokos felső albait a vraconnihoz sorolta. Térképen az alábbi jelzések szerint tájékozódhatunk: a vraconni rétegek = "gres et marne glauconieux" a középső albai = "argile pyriteux" az alsó albai = "sable glauconieux". Az albai feltárások tehát az idők folyamán eltűntek. Elsősorban ez volt az oka annak, hogy kb. 60 évig nem jelent meg róluk tanulmány. JACOB 1907-ben kiadott egy tanulmányt a westfáliai "középső krétáról". Ebben a 260-65 oldalon a St. Croix környéki krétáról is ir. A régi szerzőket idézi ő is, és az albai emeletet lithologiai alapon osztja 3 részre. Zonális beosztása figyelemreméltó: 1. "Albien inférieur" ("sables a fossiles phosphatés") = = zone a Hoplites tardefurcatus

." 2. "Albien moyen" ("marnes a fossiles pyriteux") = zone a Hoplites dentatus." 3. "Albien supérieur ou Vraconnien" ("gres grossiers") = = zone a Mortoniceras inflatum.

" Számos és jól feltárt franciaországi és angliai albai szelvé-