Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 4. 1973. (Budapest, 1973)

subgenusnak 153 fajával. A faunának jellemző bélyege még a nagy alakgazdagság is. A svájci vraconni nagyfokú faunisztikai megegyezést mutat a cambridgei (Anglia) "Greensand" és a franciaországi hasonló korú rétegek élővilágával. A kutatástörténet vázlata St. Croix földtani kutatásának története az 1813. évre vezethető vissza. Ekkor gyűjtött először ősmaradványokat ezen a vidéken P. MERLAN. Az első geológiai leirást LARDY-tói kapjuk 1844bői. Meglehetősen hiányos földtani kép ez még, amihez csak 1947-ben járult egy morfológiai munka PIDANCET és CORY tollából. Az első paleontológiái feldolgozás PICTET és CAMPICHE (185864) nevéhez fűződik. Különböző korú krétaidőszaki faunákat Írtak le a waadtlandi Jura geológiai feldolgozásával kapcsolatban. A paleontológiái anyag ismertetése előtt Campiche (1858, p. 10-28) összefoglalva leirta a vizsgált rétegeket. Összesítésében szerepelnek a jura, kréta ás a fiatalabb rétegösszletek is. Áttekintő táblázata viszont olyan jó felosztásban taglalja a kréta időszakot, hogy későbbi szerzőknek is csak jelentéktelen változtatnivalójuk akadt rajta. TRIBOLET és CAMPICHE (1858) az apti és albai emeleteket elsősorban lithologiai alapon osztották be. Munkájukban egy 25.000es geológiai térképen láthatjuk a St. Croix környékén található legfontosabb tektonikai egységeket, amelyek egyébként a táj morfológiáját is meghatározzák. PICTET, CAMPICHE és TRIBOLET sztratigrafiai és paleontológiái munkáit vette alapul RENEVI ER (1868), amikor bevezette a "vraconnien" megjelölést, illetve ezzel az uj rétegtani fogalmat.