Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 4. 1973. (Budapest, 1973)

zalékos részesedést mutat a greensandi és a Voconti-árok vraconni rétegeinek 2-2 fajával. Megint eltolódik ez az arány a Hoplitaceae képviselőinél. Ezek a svájci fauna 10,82 %-át teszik ki. A Bakonyban ez. az arány 0,98 % volt. A St. Croix-i formagazdagság mellett az általam vizsgált anyag szegényesnek mondható a két genus két fajával. Ebből is a Hyphoplites nemzetséget csak nyilt névre jogositó töredék képviseli. Ismét kedvező az összehasonlítási arány az Acanthoceratidák esetében. A sztratotipus faunája 25,00 %-ban képviseli azokat, és a bakonyi 95 példány 9 faj alakköréhez tartozó egyedei is elérik a fauna 23,17 %-át! A két lelőhely nemzetségeinek összehasonlítása példány és fajszám tekintetében a következő: St. Croix: Mortoniceras (Durnovarit

es) 152 9 Mortoniceras (Mortoniceras) 5 2 Mortoniceras (Cantabrigites) 84 8 Stoliczkaia (Paraudie11a) 10 2 Stoliczkaia (Stoliczkaia) 61 10 Hysteroceras 7 4 Euhysteroceras 1 1 Bakony: Mortoniceras (Durnovarites) 42 3 Picheuria 3 1 Stoliczkaia (Faraudiella) 10 1 Stoliczkaia (Stoliczkaia) 33 2 Salaziceras 3 1 ? Paracalycoceras 3 1 Rétegtani összefoglalás HAUER óta rétegtani vonatkozásban a bakonyi vraconnit két névvel is láthatjuk idézni: "Nánai" és "Pénzeskuti" rétegek.