Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 4. 1973. (Budapest, 1973)

A két sztratigrafiai fogalmat a következőkben jellemezhetjük: A "Nánai rétegek" a Bakonyban határozott, váltakozó vastagságú (több méteres is lehet) rétegösszletet jelentenek. Albai rétegekre települnek, jól elhatárolhatóan, bár diszkordánsan. A rétegekben jelentős glaukonittártalom van (KORIM K. szerint az átlagos tartalom 10-25 % /1949, p. 327/). A "Pénzeskuti rétegek" folyamatos üledékképződéssel települnek a glaukonitos összletre (= "Nánai rétegek"-re). PAUER és azóta többen is lithologiai alapon választották ketté a kifejlődést. Ezt a kettéválasztást a faunakép nem jelzi szembetűnően. A fauna vizsgálata egyértelműen igazolja a rétegek felső albai illetve vraconni korát. A faunaelemek arra engednek következtetni, hogy mind a dispar

, mind a sub stud

eri sub zóna jelenlétével számolhatunk a Bakonyban. E kis fauna vizsgálata alapján azt is leszögezhetjük, hogy a cenomán jelenléte ammonitesz faunával semmiképpen sem igazolható. Elsősorban mikropaleontológiái adatok alapján állitották ennek az emeletnek a jelenlétét. Nem lehetetlen természetesen, hogy szerencsés feltárások, nagyobb faunák vizsgálata, stb. a jövőben még kimutathatják a cenomanba való átmenet tényét makrofaunával is. E helyen is szeretném aláhúzni J. WIEDMANN közlését (WIEDMANN-DIENI, 1968, p. 19), aki emliti, hogy a nyugati mediterrán vidéken az albai/cenoman határon inkább regressziós jelenségeket tapasztalt (= a tankönyvszerűen emlegetett "világméretű nagy transzgresszió" helyett). Az általam vizsgált anyagban (Természettudományi Múzeum, Földes Őslénytára) három köbéitöredéket feltételesen és nyilt névvel a Paracalycoceras genusba soroltam (NAGY I. Z., p. 28). Ezt a nemzetséget pedig Angliában és Texasban is a cenomanból jelzik. Ezt a taxonómiai kérdést további és jobb megtartású példányok dönthetik el egyértelműen.