Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 4. 1973. (Budapest, 1973)

Anisoceras 31 Turrilitoides (Turrilitoides) 45 Ostlingoceras (Ostlingoceras

) 34 Mariella (Mariella) 72 5 3 2 5 St. Croix és a Bakony százalékaránya tehát = 59,56% : 58,30%. Itt kivánom megjegyezni, hogy C. W. WRIGHT, illetve a "Treatise" (1957, p. L 222) nevezéktanát alkalmazom a Mariella genusnév esetében. BREISTROFFER (1947) és WIEDMAHN (1962), NOWAK (1916) Mariella nemzetségnevét elvetik, mert azt homonymnak tekintik a Mariaella Gray, 1855-tel. (A GRAY-féle genusnév egy Gastropodára vonatkozik.) Igy BREISTROPPER 1947-ben felállította a Paraturrilites genusnevet a Mariella helyett. Az ICZN 56a ,',-a értelmében azonban érvényes a Mariella nemzetségnév és használható, illetve használata kivánatos is lenne. Érdekes viszont, hogy a rétegnevet adó nemzetség (= "Turrilites") az eddig általam vizsgált anyagban, a Bakonyban nem fordult elő. A Scaphitaceae csoportban már nagyobbfoku az eltérés. A St. Croix-i fauna 1,3 %-hoz képest a bakonyi példányok 11,95 %-ban képviseltetik magukat. Gyűjteményünk 49 példánya biztosan képvisel egy fajt. A kétséges, nyitott nevek (NAGY, I. Z., p. 24) gyenge megtartású, és csak méretben különböző egyedeket jelentenek . A Haplocerataceae superfamiliát Renz nem jelzi. A Bakonyban is csupán az Aconeceras genus biztosan felismerhető töredéke került elő, igy tehát faunánk 0,24 %-át teszi ki. A Desmoceratidák a vraconni sztratotipusban 1,72 %-ban szerepeltek. Hazai képviselőik 2,68 %-kal vesznek részt a faunában. Ebből az időből világszerte gyakran idézik a Desmoceras (D.) latidorsatum (Michelin) fajt. Ez St. Croix-ban csak egy példányban ismert és az általam vizsgált anyagban eddig nem fordult elő. A Puzosia genus 2 bakonyi faja ismét megegyező szá-