Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 4. 1973. (Budapest, 1973)

Haplocerataceae 1 1 Desmocerataceae 11 2 Hoplitaceae 4 2 Acanthocerataceae 95 9 /; Phyllo- és Lytoceratidák alárendelt szerepét mindkét lelőhely egyértelműen mutatja. A svájci faunában az előbbiek 1,5 %-kal, az utóbbiak 0,47 %-kal szerepeltek. A bakonyi faunában ez a részesedés 0,24 % (Phyllocerataceae) illetve 2,44 % (Lytoceratoceae). Ezt tükrözi az angliai faunakép is, ahol a cambridgei Greensandből egyetlen Phylloceratida és 2 Lytoceras-féleség^került elő (Spath, 1923). BREISTROPPER a francia vraconniból egyetlen Phylloceratidae maradvány mellett a Lytoceratidák 8 képviselőjéről számolt be. A százalékarány még megegyezőbb a Turrilitaceae superfamilia összehasonlításakor. A St. Croix-i fauna generikus bontásban, a példányok és fajok számával: Hamites (Hamites) 5 1 Hamites (Stomohamites) 76 9 Hamites (Plesiohamites) 16 2 Lechites 100 7 Idiohamites 44 7 Anisoceras 199 13 Turrilitoides (Turrilitoides^ i 38 3 Ostlingoceras (Ostl.) 159 2 Pseudhelicoceras 1 1 Mariella (Mariella) 132 14 Mariella (Plesioturrilites) 1 1 Ugyanilyen bontásban a bakonyi fauna a következő példány/fajszám összefüggést mutatja: Hamites (Stomohamites) 19 4 Lechites 38 4