Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 4. 1973. (Budapest, 1973)

Felbukkan tehát a cenomán, amely a napjainkig tartó viták egyik kérdéses pontját jelenti. BÖCKH H.-t követően TAEGER H. 1911-től 1915-ig sokat foglalkozik felvételi jelentéseiben a területtel. 1936-ban, összefoglaló munkájában ismét visszatér rá. 1911-ben (jelentésének német nyelvű szövege 1912-ben jelent meg) a márgát gault korúnak tárgyalja. Cenomant is emlit, "zirci cenomán" néven, ostrea padokkal, bryozoákkal, brachypodákkal. Emliti még Tés mellől, és a zirci medencéből négy másik helyről is. 1912. évi dolgozata tulajdonképpen tektonikai vázlat (p. 66-67). Szerinte a közáptengér az aptiban éri el a Bakonyt. A gault sekély, partmenti tengerre utal. Erre következik a turriliteszes márga glaukonittal és benthonikus foraminiferákkal. A terület lassan a nyilt tenger uralma alá kerül. A cenomán alatt süllyedt a tengerfenék, a transgressio kismértékű. 1913-ban a Zirc melletti Tündérmajorban "középső krétát" emlit. Feküjében apti Toucasia housdalei-t tartalmazó rudistás mészkövet mond. 1914-ben megjelent jelentésében a Gerence áttörésétől Ny-ra fekvő rögös fennsikot tárgyalja. Itt legmagasabb krétatagként szerepel a "turriliteszes márga" és a "gault mészkő" (= Pénzeskut, Hárságy pusztáról). 1915-ben az olaszfalui Vilióhegyet emliti, de csak tektonikai utalás történik vele kapcsolatban. A harmincas évek elejétől TAEGER kiküldte anyagát H. DOUVILLÉnek. Ő feldolgozta azt és 1933-ban megjelent beszámolójában a legfelső turriliteszes márga szintet vraconnin

ak tekintette. Egyébként a glaukonitos szinttől nem különítette el. 1934-ben ifj. NOSZKY JENŐ doktori értekezésében részletesebb gyűjtések és vizsgálatok alapján összegezi az északi Bakony krétaképződményeinek rétegtanát. Az ősmaradványokról csak faunalistát közöl. A glaukonitos és turrilitiszes márgát egyértel műen vraconninak veszi

. A glaukonitos márga szerinte (p. 126) megfelel a tátrai glaukonitos márgának, amelynek faunáját Pas-