Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

A legtöbb tufás mintában jelentkezett közel idiomorf kvarc, sok mintában felismerhető volt a dihexaéderes forma, vagy ennek magmás rezorbcióval sima, tojásalakúra gömbölyített változata. A tufaszórásból eredő kvarcszemcsék feltűnően viztiszták, még zárványok előfordulása esetén is. Gyakoriak az ásványi zárványok. Ritmusos növekedést is meg lehetett figyelni; egy prizma és romboéder kombinációjú, karcsú kvarckristály továbbnőtt zömökebb, majd harmadszor még zömökebb kristállyá. Az optikai orientációban 0,5° eltérés teszi ezt észrevehetővé. Egyik mogyorósbányai fúrás minden mintájában olyan tömegben jelentkeztek oszlopos turmalin zárványok, hogy a kvarc a nehézásványok között vált le. Egy solymári mintában plagioklász ikerkristály volt látható zárványként. Mindenütt az erősen tufás kőzetekben lehetett megfigyelni azt a jelenséget, hogy a viztiszta, esetleg idiomorf kvarckristályok keresztezett nikolok között nem oltottak ki, interferenciaszínük változott. Bár ezt a jelenséget elsősorban az unduláló kiolt ású metamorf kristályoknál, ritkábban a telérkvarcnál, vagy üregekben fennőtt kvarcnál észlelik, itt az emiitett keletkezés közül egyik sem jöhet szóba. Ugy látszik a kristálytufa keletkezésénél is fellépnek olyan, pontosan még nem tisztázott tényezők, melyek zavart kristálynövekedést és ennek következtében az emiitett optikai viselkedést okozzák. Lehet, hogy a fent leirt, nem teljesen azonos optikai orientációban történt továbbnövekedés nem ritka a magma feltörésénél és ez okozza a rendellenes optikai viselkedést.