Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

a/ Tufaeredetü fölapátok Általában viztiszták, néha ikerlemezesek a kristályok, gyakoribb azonban az a jelenség, hogy keresztezett nikolok között forgatva a tárgyasztalt, nem oltanak ki a szemcsék, hanem az emiitett kvarckristályokhoz hasonlóan változtatják interferenciaszínüket. A tárgyasztallal párhuzamos ikerösszenövési sik o— kozhatja a' fenti jelenséget. Sok viztiszta, tufás földpát kétoptikai tengelyű pozitiv, közepes tengelyszögü, nagyon erős keresztezett diszperziót mutat, V ^ i. A földpát és amfibol későbbi, beható optikai vizsgálatának eredményétől remélhető az egyes tufás szintek időbeli és térbeli szabályszerűségének kideritése. Az univerzal-asztallal végzett, tájékozódó jellegű mérések során a tufás rétegek jól elkülönültek a földpátok anortit tartalma szerint. Az ikertörvények azonban hasonlóak a különböző mintákban. b/ A miocén homokkő összlet földpátjai A miocén glaukonitos homokkő összlet minden mintájában jelentős a földpát mennyisége, nagyon gyakoriak a több mm átmérőt is elérő idiomorf kristályok, Uralkodólag káliföldpátot, kevesebb keskeny ikerlemezes plagioklászt lehetett megfigyelni. Gyakori a zöld festődés, mely a hasadási sikok mentén beszivárgott oldatból, vagy kolloid-oldatból történt kiválás, Epigén átalakulás a földpát krictályok szericitesedése, karbonátosodása és kaolinitesedése is. Ritkább a kovásodás. Az előbbi átalakulások epigén volta nemcsak Löldtani analógiák alapján állitható, hanem közvetlen megf ^ r^cl^i-ek .ilapj' i . Nógrádme-