Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

hattá a glaukonitot. Mivel az integráláskor (2. táblázat, Ba 224, 327,1-530»° m

) összesen 0,9% földpátot,-kvarcot és szines szilikátot találtam, ezeket elhanyagoltam. Ennek a mintának rendkivül kicsi volt az Al tartalma. Tetraéderes .kötésben nincs is Al, csak Si, ennek ellenére 0,61 a 12-es környezetű kation. Az oktaéderes környezetű kationok száma még kisebb, mint az előző mintáknál, A rétegközi kationok száma alapján ez a minta is glaukonitnak minősült. Egy balinkai mészmárga mintában 2 cm-es, zöldszinü agyagásvány lencsét lehetett megfigyelni, melynek fizikai tulajdonságai a glaukonitéval egyeztek. Kristálykémiai képletében a Si:Al 3,4:0,6, az oktaéderes kötésű ionok száma 1,51. A kis K tartalom és a nagy Al tartalom szerint ez az anyag nem lehet glaukonit, hanem montmorillonit, A röntgenelemzés is montmorillonitnak mutatta ezt az agyagásványt. Az oktaéderes pozíciókban a vas és magnézium helyettesítések a tiszta montmorillonittói a nontronit és szaponit irányába mutató eltérést jelentenek. Az illitszerű, vagy montmorillonitszerű kristálykémiai összetételtől való eltérés tendenciája egyezik az előző mintákéival, de az eltérés itt a legnagyobb, A 2. táblázat Ba 238 198,5-199,5 m jelzésű mintája volt az egyetlen eocén tufit minta, melyben nagymennyiségű "glaukonitot" is meg lehetett figyelni mikroszkóppal, A röntgenelemzés azonban csak'montmorillonitot mutatott, glaukonitot nem, d/ Glaukoni

t-szeladonit kérdés

' A vizsgált glaukonitok a röntgenelemzés és vegyelemzés alapján némely szeladonitra emlékeztetnek. A glaukonit és szeladonit hasonlóságával, illetve különbözőségével foglalkozó viták nem tekinthetők lezártnak, A legtöbb ásványtan könyvben, mint két különböző ásványfajjal találkozunk, melyek összetétele és fizikai tulajdonságai többé-kevésbé hasonlók.