Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

ionjainak száma 12 [O+/OH/] anionbázisra 1,84, de ezek között több az AI, mint az előző esetben. Az elektrosztatikus egyensúly számításánál itt is hiány mutatkozik a pozitiv töltésekben. A 3. glaukonit minta vegyelemzésekor meghatározták a +H

2

0-t, igy a számitásnál kisebb a hibalehetőség.Ennek ellenére a kris— tálykémiai összetétel nagyon hasonló az előbbiekhez (8. táblázat). A tetraéderes Si-Al helyettesítés 0,45, az oktaéderes környezetű ionok száma 1,89, a rétegközi,12-es környezetű ionoké 0,63. A tetraéderes környezetű Al számát meghaladó rétegközi ionszám •(K, Ca, Na), az irodalom (14) szerint jellemző a glaukonitra, tehát a fenti három minta nem mond ellene a glaukonit összetétel ezen követelményének, A K mennyiségének alsó határát (14) 1/3-nak adják meg, mindhárom fenti minta K tartalma messze meghaladja ezt az értéket, tehát ezen kritériumnak is megfelel. Az (OH) ion mindig 2,00 feletti, rendre 2,82, 2,60 és 2,85. Az oktaéderes környezetű kationok pozitiv töltéseiben mutatkozó hiány is mindhárom mintánál közeli érték. Az elektrosztatikus egyensúlynak ez a látszólagos hiánya azzal magyarázható, hogy a vegyelemzéssel meghatározott +H

2

0 nem lehet teljes egészében szerkezetileg kötött (OH) ion. Az egyik lehetőség az, hogy az (OH) mellett H

2

0 is résztvesz a szerkezeti felépítésben; a másik feltevés szerint az adszorbeált viz egy része nagyobb hőmérsékleten távozik el (14). Az irodalomban a H

2

0 bizonytalansága miatt annak figyelmen kivül hagyásával történik a kristálykémiai összetétel számitása. Tehát az eocén és oligocén szeparált glaukonitszemcsék nemcsak fizikai tulajdonságaikban, hanem kristálykémiai szempontból is nagyon hasonlók. Egy baünkai glaukonitos márgának oldási maradékát vegyelemezve is történt kristálykémiai számitás (8, táblázat, 4, minta), itt azonban fennáll annak lehetősége, hogy a 10%-os sósav megtámad-