Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

dult. A VI. mintavételi területről is uralkodólag káliföldpátok kerültek elő. Kevés esetben és különböző területekről származó mintákban megfigyelhető volt olyan ikerképződés, melynél az összenövési sik az (100) laphoz esik közel. A hibaháromszög középpontjától 90°ra eső összenövési sik póluspont párhuzamos, vagy komplex ikertörvényre utal, Burri, C. 1964-ben publikált munkája nyomán (8) ezek az ikerkristályok X-karlsbad = aklin B törvény szerint képződtek, A Szilaspogony közeléből származó minták sok káliföldpátot tartalmaztak, ortoklászt, ortoklasz és mikroklin közötti átmeneti kristályt és több mikrokiint. A mikroklinon sem ikerrác soza

tot, sem egyetlen törvény szerinti összenövést nem lehetett megfigyelni, Az istenmezejei mintában szintén' csak káliföldpátot észleltem, közte ikerképződés nélküli mikrokiint. Egy nagyobb földpátkristályban alaktalan kvarcszemcse helyezkedett el. A földpátkristályok kristálytani állandóihoz viszonyított optikai orientációit meghatározva, az alábbiakban összefoglalt megállapításokat tehetjük: A nagykiterjedésű földtani képződmény különböző térbeli pontjairól származó kőzetminták földpátjai között nem található figyelemreméltó különbség, a következtetések az egész képződményre érvényesek. A földpátok között a káliföldpátok uralkodnak, a plagioklász mindössze 17%. A káliföldpátok túlnyomó része nem ikerkristály. Az Ikerösszenövés nélküli szemcsék között ortoklasz, kevés mikroklin és a kettő közötti, átmeneti rendezettségü szerkezet található, A mikroklinnak ez a megjelenése ritkaságnak számit. Ezen tipusnál az optikai orientációt csak a hasadási irányokhoz lehetett viszonyítani, a kiértékelés a Nikitinidiagramon történt. /(7)dolgozat 3. ábra.)