Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

A mikroklin ikerrácsozat megjelenése könnyen mérhető és értékelhető alhit+periklin ikertörvény szerinti összenövést jelent. Ennél a megjelenésnél az összenövési sik póluspontjai a Nikitin diagramon is egyértelműen a mikroklin póluspontjaihoz esnek közel. Az ortoklasz kristályok között ritka az ikerképződés, elvétve található karlshadi, manebachi és jobb bavenoi iker. Ezért meghatározásuk - e kivételes esetektől eltekintve - a hasadások alapján és a Nikitin diagram segítségével történt. A mikropertites*szételegyedést inkább az ortoklasz,mint a mikroklin kristályoknál lehetett megfigyelni, Antipertit nem mutatkozott és ez a genetikai meggondolások álapján érthető, Áz ortoklasz, mint alacsony hőszintü káliföldpát, nagy mélységben, lassan lehűlő tömeg kristályosodására utal. A pertites szételegyedés is bizonyítja,hogy elegendő idő állt rendelkezésre az alacsony hőmérsékleten stabil káliföldpát szerkezet kialakulásához. A mikroklin savanyú metamorf kőzet elegyrésze lehetett, vagy a gránit,esetleg granodiorit ortoklasz kristályaiból keletkezett. Ez utóbbit bizonyltja az ortoklasz és mikroklin közötti átmeneti kristályok, a középmikroklinok sokasága. A rendezettségre törekvés és ennek fokozatos megvalósulása az időtényezőnek, vagy a savanyú magmás kőzetet ért tektonikai hatásnak köszönhető, Wenk, H,E.E, vizsgálatai a legújabb eredményeket szolgáltatják a káliföldpátok trinklinizációjának fizikai - kémiai-geológiai feltételeihez (48), Az ő adataira támaszkodva állapithatjuk meg, hogy a vizsgált földpátok anyakőzete, a gránitpluton lehűlése, a nagy hőmérséklet/idő gradiens az ortoklasz keletkezésének kedvezett. A kis hőszintü, de a Si/Al eloszlása szerint eléggé rendezetlen ortoklasz szerkezet ionmigrációval fokozatosan rendezettebbé, azaz egyre növekvő triklinitású földpáttá, szélső esetben teljes mikroklinná alakult. Ennek a folyamatnak az időtényezőn kivül a megfelelő hőmérsé'k84