Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

minden átmenettel képviselt. Egy olaszfalul mintában egyazon szemcse két vége eltérő szinü volt, zöld és zöldesbarna. Különböző bakonyi lelőhelyek tufaeredetü amfiboljainak optikai tengelyszög értékeit megmérve a következő eredmény adódott: A piroklasztikum földpátjálhoz hasonlóan az amfibol kristályok is terület szerinti különbözőséget mutatnak. A móri, dudari és balinkai területről származó amfibolok tengelyszög értékei jelentősen különböztek egymástól, egy mintán, sőt egy területen belül azonban meglehetősen közeliek a tengelyszög értékek. Az egyik halimbai minta nehézásványos összetétele olyan egyszerű volt, hogy ennek ismeretében és a vegyelemzés alapján kiszámoltam az amfibol kristálykémiai képletét (7. táblázat). Az elenyésző mennyiségű cirkont elhanyagoltam, a Ti-t rutilra, a foszfort apatitra számoltam, mely utóbbi reális, a Ti azonban mind a magnetitben, mind az amfibolban helyet foglalhat. Erősen koptatott, már nem meghatározható, bontott amfibol szemcsék osak ritkán jelentkeznek, ezek a piroxénekkel együtt előrehaladott kloritosodást mutatnak. A (7) dolgozat 1. táblázatában kloritosodott láncszilikát néven tüntettük fel. 7. KLORIT A metamorf származású klorit pikkelyek jól megkülönböztethetők a tufás eredetüektől. Előbbiek nem sima lemezek, hanem kőzettörmelékhez hasonlóak, gyakran kvarccal összenőve találhatók. A tufás biotit átalakulási termékeként megfigyelhető klorit sima lemez, sokszor hatszöges, uralkodóan a pennin fordul elő, de egyes mintákban jelentős a proklorit. Leggyakoribb zárvány a magnetit, ritka a rutiltű..