Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

A gránátszemcsék között van szintelen, rózsaszinü és vörös, szabálytalan alakú és ép, idiomorf kristály. A rózsaszinü gránátok a legelterjedtebbek, kevesebb a vörös és szintelen, mely változatok ugyanazon mintában együttesen is előfordulnak. A fénytörés és szin alapján az andradit látszik uralkodó mennyiségűnek, melynek van kisebb ferrivas tartalmú,tehát grosszulárral alkotott elegytagja. Az ép gránátkristályokon rendszerint deltoidikozitetraéder ismerhető fel. Egy baünkai fúrásban cirkon és apatit tűket,egy dudari mintában zoizit zárványt tartalmazó gránát jelentkezett. Megpróbáltam a tufás minták gránátjait a magnetit függvényében ábrázolni, de semmiféle rendszeres összefüggés nincs, holott a szálütás és üledéklerakódás során a fajsúly és az izometrikus alak következtében nagyjából párhuzamosan kellene változnia a két ásvány mennyiségének. 9. TURMALIN Solymári és mogyorósbányai fúrásokban sok a nagyon erősen koptatott turmalin. A többi mintában az oszlopos kristályok uralkodnak, épek a prizmalapok, de tetőző forma csak elvétve ismerhető fel. Szine barna, zöld, egy esetben szintelen és egy mintában kék turmalin is mutatkozott. A pleokroizmus nagyon erős, rendszerint sárgásbarnából zöldesfeketébe vált át a szin. Gyakori jelenség, hogy egyazon kristály különbözően szinezett, pl, a szemcse belseje zöld, a széle barna. Nem ritka az optikai anomália, rendszerint kétoptikai tengelyüek, és pozitiv jelleget mutatnak. A 2V kicsi, de nagyon erős a tengelydiszperzió. Egy solymári fúrásban a barnásfekete turmalin kristályok elég erősen mágnesezhetők, ezt magnetit zárványok okozzák. Gyakoriak a zárványok, különösen a magnetit, néha közel opakká teszik a kristályt. Epigén továbbnövekedést csak egy esetben lehetett megfigyelni.