Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

nek egyik fele barna szinü, másik zöld és ez utóbbi részen lecsökken a kettőstörés. A gyermelyi fúrásban vörösbarna biotitot keskeny zöld szegély vesz körül. A biotitban előforduló zárványok közül leggyakoribb a magnetit. Sok a batszöges átmetszetü magnetit zárvány, vagy a kiesett magnetit kristály belyét jelző batszöges lyuk. A magnetit zárványok uralkodólag a zöld és barnászöld biotitban találhatók. Ugyanazon mintában a barna és vörösbarna biotitok zárványmentesek, mig a zöld biotitban és a klorittá alakult biotitban nagyon sok a magnetit zárvány. Apatit és földpát zárvány is megfigyelhető. Több biotitos mintában sok a szintelen csillám, melynek fénytörése n_> 1,6, kettőstörése kicsi, interferenciaszíne elsőrendű szürke. Fajsúlya és fénytörése alapján nem lehet muszkovit. A röntgenvizsgálat az optikai adatokkal egybehangzóan hidrobiotit mellett szól. A miocén glaukonitos homokkő biotitja mindenütt koptatott,gyakran klorittá és glaukonittá alakult. 6, AMFIBOL A tufaszórások egy részére több-kevesebb amfibol is jellemző. A zöldszinü, rostos, pleokroós amfibol 1-5°, ritkábban 10-13° kioltású. Több barnaszinü, az előbbihez hasonló optikai tulajdonságú szemcse is előfordul. A gyermelyi fúrásban pedig szintelen, 12° kioltású, vasmentes változat mutatkozott. Minden szemcse üde, csipkézett végü. A bakonyi területen inkább az amfibol uralkodik a biotitszemcsékkel szemben,itt egyes tufás mintákban oszlopos, másutt rostos kif ejlődésü. Az oszlopos kristályok néhol terminális lapokat is tartalmaznak. Gyakori az ikerkristály. A szemcsék szine halvány zöldtől, sárgás-zöldtől a majdnem opak zöldesfeketéig