Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

A (7) dolgozat 1. ábráján a tufás szines szilikátok függvényében ábrázoltam az apatit mennyiségét. Olyan minta nem volt,ahol tufás szilikátásvány nélkül fordult volna elő az apatit, A 29 mintából 27-et ábrázoltam, mert kettőben nem érte el a 0,5%-ot. 24 minta tufás szines szilikátjainak mennyisége JO-98% közé esik. Tehát erősen tufás mintákban figyelhető meg az apatit, ez annyira törvényszerű, hogy a szintelen és barna apatitok tufás eredetéhez nem férhet kétség. Egyetlen pont esik ki a mezőből, a 12, minta, amely több, mint 90% piritet tartalmaz, valószínűleg tufás magnetit piritesedett* A bakonyi területen hasonló összefüggés látható, bár sok tufaszórásból hiányzott az apatit, ahol viszont előfordult, mindenütt tufás ásványok társaságában jelentkezett. Az oligocén és miocén rétegekben is megfigyelhetők az ép apatit kristályok. 5. BIOTIT Az eocén rétegekben kevés koptatott biotit szemcse figyelhető meg, a kőzetek többségében a biotit tufaszórásból származik.Ezt nemcsak a mennyisége, és az ásványegyüttes bizonyltja, hanem a biotitszemcsék megjelenése is. Legtöbb esetben pszeudohexagonális tábla. Egy tokodi fúrásban hexagonális oszlopokként figyelhető meg, és ez teljesen kizárja a viz útján történt szállítás feltevését. Az üde szemcsék barnák, vörösbarnák, majdnem egyoptikai tengelyüek, vagy 2—3° a tengelyszög. A vörösbarna lemezeknél gyakoribbak a hasadási vonalak, mint a barna szinüeknél. A halmirolitos, vagy diagenetikus vegyi átalakulás során a biotitszemcsék zöld szinüvé váltak és végül klorittá alakultak. Az átalakulást sok esetben egyetlen kristályon is meg lehetett figyelni. A mogyorósbányai fúrásokban sok az olyan biotit, amely-