Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

II. A GLAUKONITOS KŐZETEK ÁSVÁNYAINAK JELLEMZÉSE 1. MAGNETIT A tufás kőzetmintákban a magnetitszemcsék többsége idiomorf, ép és nem koptatott. A solymári területen, és a Bakonyban egyes baünkai és naümbai mintákban, valamint egyik egri kőzetben az oktaéder alak jellemző. A többi mintában jellegzetesen lapos, torzult, hatszöges körvonalú kristályai vannak. Ezek felülete fényes, fekete, sokszor olvadék folyási nyomok láthatók rajta. A hatszöges lapon gyakori a magmás rezorbció útján keletkezett háromszögalakú bemélyedés, vagy szabálytalan rajzolat. A /7/ dolgozat 1. táblázatában egyes minták magnetit, ilmenit és hematit tartalmát együtt adtuk meg, mivel ezek optikai úton nem voltak elkülöníthetők. A két ditrigonáüs bázislap, egy proto-, és egy deuteroromboéder alkotta, vöröses árnyalatú, nem mágnesezhető kristályok ilmenit és hematit szemcsék. A szemcséket eldörzsölve részben vörös, részben fekete por figyelhető meg. Kevés kristály felületén látható leukoxén. A legtöbb esetben a hatszöges, fekete szinü, fényes felületű, folyási nyomokat tartalmazó kristályok a ferromágneses jelleg és a vegyelemzés FeO.Fe20^ aránya alapján magnetitnek minősültek. Az ilmenithez és hematithoz hasonló termetű, 14 lapú kombináció hexaéder+oktaéder alakegyüttes,mely egyik trigirje irányában megrövidült. Az egyik solymári minta vegyelemzése azt mutatja, hogy itt a magnetit rácsába jelentős magnézium is beépült. Tehát úgy látszik, hogy a vulkáni működés során nagy hőmérsékleten keletkezett opak elegyrészek rácsába a vasat magnézium és nagymennyiségű titán helyettesíthette, ez utóbbi titanomagnetit keletkezéséhez vezetett,mely néha ilmenittel együtt fordul elő. Vannak olyan tufás minták, ahol a 0,1-0,2 mm-es szemcsetartományban a magnetit dominál, a szines szilikát elenyésző,és van-