Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

got az újabb irodalom cáfolja, ezt a kérdést további vizsgálatokkal szándékozunk kutatni. A bakonyi terület medencéiből származó piroklasztikum vizsgálata még folyamatban van, de az eddig elvégzett vizsgálatok azt bizonyítják, bogy közel volt a kitörési központ. A Börzsöny- és a Selmeci-begység területéről nem származtatható a piroklasztikum, ugyanis a móri, balinkai, dudari és halimbai tufaanyag különbözik egymástól. A magnetit, apatit, amfibol, biotit relativ mennyiségi különbsége önmagában nem utalhat különböző idejű, vagy különböző kitörési központból származó vulkáni tufára. Viszont az ásványok minőségi, ásványtani jellemzőit illető differenciáltsága az előbbi különbséggel együtt már különböző tufaszórást jelent. Balinkai és halimbai tufás kőzet amfibol kristályainak tengelyszög értékei a két területen különbözők, ugyanakkor egy mintán belül nem mutatnak nagy szórást az adatok. A földpátok anortit tartalma között is 10% eltérés mutatkozott az egyes medencékben. A földtani megfigyelések a felső eocén ezen rétegeiben folyamatos üledékképződésre utalnak,igy nehéz elképzelni, hogy azonos, távolabbi vulkánból származó, de különböző idejű szórt anyaggal találkozunk az egyes medencékben. Ha nagy távolságról jött a szórt vulkáni anyag, akkor az egymástól 10 km nagyságrendű távolságra eső lelőhelyek mindegyikére el kellett jutnia, és nyomának kell lennie az üledékes kőzetekben, ha ott tenger volt,és ha a későbbi kiemelkedés során nem pusztultak le ezek a rétegek. De éppen ezt bizonyitja a földtani megfigyelés, hogy regressziós és transzgressziós nyomokat nem találunk a rétegösszletben. Igy pedig fel kell tételeznünk, hogy a vizsgált kisebb medencék egymástól való távolságának nagyságrendjénél nem volt távolabb a kitörés helye* A Börzsöny-hegységből nem származhat a vulkáni anyag egyrészt annak nagy távolsága miatt, másrészt a legújabb vizsgálati eredmények szerint az egész hegység miocén vulkáni képződmény. Viszont nagyon jól egyezik a magyarországi, harmadkori vulkáni működésre vonatkozó törvényszerűséggel az a feltevés, hogy kö-