Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

ban is jelentős, minden bizonnyal a Ca rejti. A B kifejezetten a glaukonitban dúsul, a tengervízből' származtatható, esetleg vulkáni tevékenységből. A Cr és Ga a glaukonitban több, mint az anyakőzetben.A Ni-tartalom viszont a mészmárgában sem kevesebb. Meglepő az ón jelenléte, mely kifejezetten a glaukonithoz kötött, és mindkét lelőhelyen azonos. Agyagos kőzetek óntartalma elérheti a 40 g/t-t, igy előfordulhat, hogy a glaukonit, mint üledékes agyagásvány adszorbeálta. A Ti csekélyebb, mint az anyakőzetben. Az egri és dorogi glaukonit eltér a Co, Cr, Mn és V tartalomban. Mindegyik emiitett nyomelem az egri glaukonitban fordul elő nagyobb mennyiségben, sőt a Mn a dorogi glaukonit esetében valószínűleg a mészmárgában rejtőzik. IV. FÖLDTANI. ŐSFÖLDRAJZI ÖSSZEFOGLALÁS 1. EOCÉN A középső eocén öblökkel erősen tagolt partvonalú tengerében a CaCO^ és csekély mennyiségű CaMgfCO,^ kiválása mellett montmorillonit, kaolinit és rosszul kristályosodott, nagyobb vastartalmú agyagásvány is keletkezett. A mikrorétegezett és lencsés kőzetek erősebb vizmozgásra utalnak. Az alpi hegységképződés pireneusi szakaszát megelőző vulkáni tevékenységből származó földpátok halmirolitos bontást szenvedtek és agyagásványokká alakultak. Az erősen glaukonitos kőzetek arra engednek következtetni, hogy a kezdeti, tengeri kitörések során uralkodó vulkáni üveg és kevesebb kristály került közvetlenül a tengerbe. Erre utalnak a