Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

szkópi vizsgálat, de főleg a röntgenelemzés azt bizonyitja,hogy nem kvarckristályok szennyezik a mintát. Semmiféle más ásvány nem mutatható ki a glaukonit mellett.Ha a glaukonit, vagy montmorillonit reflexiós vonalai jelentkeznek a glaukonitként elkülönített anyag röntgendiffraktogrammján, mindegyik esetben rosszul kristályosodott anyagra utalnak. Egy esetben szeladonit, a többi esetben montmorillonit vonalak elemezhetők a szeparált anyag röntgenfelvételéből. Mindezt bizonyítéknak látom arra, hogy nam kolloid-oldatból vált ki, hanem magma differenciált anyagából keletkezett. A vulkáni kitöréskor ez a Si-ban, Ee-ben gazdag olvadék, vagy oldat a tengerben kis cseppekre válva halmirolitos átalakulást szenvedett. A hirtelen lehűlés az agyagásványok keletkezésének kedvezett, de nem volt tökéletes ez a kristályosodás. 7. A Be, Co, Cr, Mn, Ni, Sn és V jelentkezése a glaukonitban. A Mn és Y az agyagokban erősen feldúsulhat, mégis a nyomelemek alapján magmás eredetre következtethetünk. Ezen a nyomon elindulva kellene további vizsgálatokkal olyan adatokhoz jutni, melyek vagy bizonyítják, vagy cáfolják a glaukonit keletkezésének ezt a módját, Tufit és andezit kavics-minták nyomelemtartalmát megnézve talán fényt lehetne deríteni a dunántúli eocén és egri oligocén glaukonit közötti különbség okára, amely különbözőség a Be, Mn, V tartalomban jelentkezett. Arra nincs adat,hogy szárazföldi, vagy tengeri kitörésből származik a glaukonittá alakult anyag, az andezit kavicsokban észlelt halmirolitos bomlás alapján (nem a kavics felületéhez közel, hanem annak egé3Z anyagában) a tengeri kitörés valószínűsíthető. Az egyes mintákban jelentős mennyiségű kova is visszavezethető tengeralatti kitörésekre. 3. A GLAUKONIT ÜLEDÉKKÉPZŐDÉSI PELTÉTELEI Megállapítva,hogy a szines szilikátok a glaukonitképződés alap— 104