Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

anyagát szolgáltatják a fentiekben részletezett helyeken és rétegekben, felvetődik a kérdés, miért nem tartalmaz glaukonitot számos, szines szilikátban gazdag tengeri üledék. Meg kell vizsgálni a képződés egyéb feltételeit. Tengernek parthoz közeli részén történt a glaukonitképződés, egy esetben pedig deltaüledékben. Ez utóbbinál kevésbé tökéletes a glaukonittá alakulás. Az eocén mészkőben, márgában a glaukonit kerekded szemcséket alkotva a CaCO- kicsapódásánál előbb vette fel alakját,mint ezt a szöveti kép mutatja* A glaukonitképződés hideg tengeráramlatokhoz kötött feltétele nem helytálló. Számtalan bizonyíték van arra, hogy kifejezetten melegvizi fauna életterében és nem annak kipusztulás! övében keletkezett a glaukonit. A Dunántúli Középhegységben nagy-foraminiferás rétegek, az Északkeleti Középhegységben szintén heterosteginás, glaukonitos márgarétegek cáfolják a hideg áramlatok szükségességét. Az oxidációs-redukciós körülmények az élőlények oxigén igényének határain belül változtak, de az átlagnál valamivel redukáltabb környezetet kell feltételezni. Az üledékhézag, vagy lassú üledéklerakódás nem szükséges feltétel, hiszen a salgótarjáni homokkő esetében rendkivül gyors volt az üledéklerakódás. Keletkezése függetle'n az üledék szemnagyságától és a mésztartalomtól is. A szerves vázakat kitöltő glaukonit képződésében a szerves anyag nem alapanyagot szolgáltatott, henem mikrokörnyezetben olyan oxidációs-redukciós viszonyokat és pH-t teremtett,mely az adott környezetben instabilissá vált biotitnak stabilis glaukonitszerkezetté történő átalakulásához a szükséges energiaküszöböt biztosította.