Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

lás, valamint lehetségesnek tartom az utóbbi magyarázatot is, mégis felvetődik más megoldás. Á túlnyomórészt szórt vulkáni anyagot, pontosabban kristálytufát szolgáltató, - orogén fázissal egybe nem eső - vulkáni tevékenység kezdetén még ki nem kristályosodott anyagot, vulkáni üveget, vagy kriptokristályos anyagot felszínre juttató vulkáni tevékenységből származtatom azokat a szemcséket, melyeknek agyagásványos bomlása a glaukonit kristálykémiai összetétele irányában történt. Mig a savanyú ki' -stálytufa halmirolitos bomlása során montmorillonit keletkezik, a még nem differenciált, intermedier jellegű, elég nagy vastartalmú magmaanyag bomlásának a glaukonitos összetétel felelhet meg. A glaukonitnak ezt a keletkezését a következők bizonyitjákí 1» A glaukonit földpát, apatit és magnetit zárványai. A későbbi kristálytufában éppen ezek az ásványok fordulnak elő nagyobb mennyiségben, 2. Pár glaukonitszemcse egy részén vulkáni kőzet szöveti képe látható. 3. Andezit kavicsban (dudari fúrás) hasonló agyagásványos átalakulás figyelhető meg. 4. A kristálytufát megelőzően jelentkezik, ritkábban azzal együtt. Egyetlen esetben sem fordult elő, hogy ne lehetett volna nyoma vulkáni tevékenységnek a glaukonitos rétegek felett, vagy között. 5. A felrepedező kéreghez hasonló képet mutató szemcsék tömege pl* az egri glaukonitok között* 6. A részletezett 5 glaukonit elemzés rendszeres eltérést mutat mind az illit, mind a montmorillonit kristálykémiai összetételétől. Ha figyelembevesszük is a +^0 körüli bizonytalanságot, még minőig marad eltérés az említett szerkezeti típusoktól. Az Si feleslegben látszik a többi kationhoz viszonyítva, A mikro-