Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

nak tartom a biotitból (vagy más, magmából származó anyagból) történt átalakulás mellett. Ebhez azonban meg kell cáfolni a jelenség egyéb magyarázatát. Magnetit, apatit és földpát zárvány az adott ásványegyüttesen belül csak a biotitban fordul elő. Ha kolloidális kiválásinak tételezzük fel a glaukonitot, és belsejében az emiitett zárványokat nem zárványként, hanem körülölelt szemcsékként fogjuk fel, rögtön felvetődik a kérdés, hogy miért nem a legnagyobb számban előforduló ásványszemcsét,a kvarcot vette körül. A földpát még magyarázható gyakorisága alapján, de az apatitnak és magnetitnek a kvarchoz viszonyított kis mennyisége ezt egészen valószínűtlenné teszi. Nem egyetlen fajta ásványi zárvány figyelhető meg, igy nem gondolhatunk arra, hogy annak felületén a megfelelő mikrokémiai feltételek mellett csapódott ki a glaukonit. A biotit > glaukonit átalakulás menete a következő: 1. A kiindulási anyag üde, barna, vagy vörösbarna biotit másodrendű interferenciaszínnel, éles tengelyképpel, kis tengelyszöggel. 2. Ebből zöld, lemezességét megőrző biotit lesz, az előbbihez hasonló optikai tulajdonságokkal, 3. A továbbiakban a zöld, lemezes szemcse kezd megduzzadni és a lemezek közötti hasadások mentén,valamint a felületen megindul az agyagásványos bomlás. A lemezes, zöld biotit felduzzadásakor előfordul, hogy kis foltokban megmarad a csillám, itt kisebb mértékű a duzzadás, igy keletkeznek a glaukonit felületén lévő lyukak, melyekben csillám ül. 4. Halmazpolarizációs, kerekded glaukonitszemcse keletkezik. A vizsgált glaukonitokban, a biotitból történt átalakulással számolva, a két ásvány vegyi összetételének összehasonlításakor legszembeötlőbb változás az SiC^ növekedésében észlelhető.Tehát az átalakuláskor a biotitból az SiCv^-n kivüla legtöbb komponens egy része eltávozott, de az Al—ból távozott a legtöbb. A K-ból az Al-nál kevesebb, az összvasból Is kevés ment el, de a ferro— vas nagyrészt ferrivé oxidálódott.