Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 34. Fradi nosztalgia 3. Fradi-szívű Toldi Géza (Budapest, 1999)
Rögtön tudtam, hogy baj van, s kimentem a balszélre. Ilyen balszerencse! Éppen az első mérkőzésen sérülök meg. Hogy szerettem volna már az első mérkőzéstől kezdve játszani, s a többiekkel együtt visszavinni a Fradit oda, ahol volt és ahová való: a bajnokság élére."- Hoqyan telt el ez a sérüléses időszakod?- Keservesen. Bántott a dolog, hiszen óriási „csak azért is" hangulatban voltam, és a visszatéréssel Toldi-gólokat akartam a Ferencvárosnak „adni". Erre hat hétig gipsz borította a lábam... Majdnem sirtam a tehetetlenségtől. A szurkolók vigasztaltak, nyugtattak. A sérülés lassan rendbe jött, s Toldi egy pécsi barátságos mérkőzésen már pályára léphetett. Bár ne tette volna!- Mi történt ott Pécsett?- Az történt, hogy mindjárt az első perctől kezdve nyírtak bennünket, mintha nem barátságos, hanem vérre menő bajnoki mérkőzésről lett volna szó. Én többször rájuk szóltam, hogy ne durvuljanak, mire elkezdtek sértegetni. Végül is elveszítettem az önuralmam, és így szóltam az egyik játékoshoz: „Te taknyos, fogd be a szádat!" Ezt hallotta meg a játékvezető, és rögtön kiállított. Toldit ezért a barátságos meccsen (!) történő kiállításért fél évre eltiltották! A fellebbezést követően 6 hétre mérsékelték a túl szigorú ítéletet... Toldi „karácsonyi ajándéka" az volt, hogy ismét betették a Ferencváros csapatába. A Karácsonyi Serleg-mérkőzésen ugyan a Kispesttől 2-1-re kikapott a Fradi - de azt az egy gólt Toldi szerezte. * Toldi Géza 1943 tavaszán 11 mérkőzésen szerepelt és ezeken a találkozókon 1 1 gólt szerzett! Nem éppen egy visszavonulás gondolatával foglalkozó játékos jellemzői... Pedig a cipő lassan „szögre került"! A Sporthírlap 1943. május 29-én nagy feltűnést keltő bejelentést tett: „A Ferencváros szerdai edzése után Toldi Géza bejelentette az elnöknek, hogy jövőre már nem állhat a Ferencváros rendelkezésére, mert a labdarúgástól visszavonul."- Mi késztetett erre a gyors visszavonulásra?- Jól ment a játék. Újvidéken például Sárosi III óriási partdobását kapásból vágtam a hálóba. Sok barátom volt a városban, így kértem, hogy egy-két napot még Újvidéken maradhassak. Schaffer edző nem engedte, mondván, hogy a vasárnapi kupameccsen feltétlenül számít rám, játszanom kell. Elérkezett a kupamérkőzés - bementem az öltözőbe, és természetesen vetkőzni akartam. Schaffer azonban megfogta a karom, hogy még ne öltözzek, várjak egy kicsit, nem tudja, ki játszik. Vártam, és láttam, hogy minden játékos, aki bejön, mindjárt vetkőzni kezd - és hamarosan már tizenegyen mezben várták a kivonulást. Hozzám még ekkor sem szólt senki, nem merték megmondani, hogy kihagytak a csapatból. Felmentem a lelátóra, és keserű érzések, szomorú gondolatok közepette néztem végig a meccset. Ezután következett az a bizonyos edzés, ahol bejelentettem visszavonulásom és csak egyet kértem, hogy egy búcsúmérkőzéssel zárhassam le pályafutásomat. A búcsúmérközés 1943. augusztus 1-jén, vasárnap délután fél 6 órakor kezdődik Toldi Géza jutalomjátéka. A Ferencváros visszavonuló csatára még egyszer felhúzza a zöld-fehér mezt, s kiáll az ellen a csapat ellen, amelynek edzője lesz az új évadban, a Zuglói Danuvia ellen.- Amikor Toldi Géza, ez a pompás testalkatú, ügyesnek látszó, fiatal labdarúgó hozzánk került, nem azon a helyen akartuk szerepeltetni, amelyen később nagy, mondhatjuk bátran: világsikereit aratta. Voltaképpen nem is volt vele határozott célunk, csak akkortájban majdnem harminc szerződtetett játékost tartottunk, elfért a keretben Toldi Géza is. Egyelőre csak a tartalékcsapatban FRADI NOSZTALGIA 33
