Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 33. Fradi nosztalgia 2. A Soroksági úttól - Montevideóig (Budapest, 1999)

ső nap a Vienna ellen 0:0 arányban eldön­tetlenül játszott ugyan, de a második napon a jóhírű Wiener SC ellen 4:1 arányban fölé­nyes győzelmet aratott. E gólarányok azon­ban nem fejezik ki eléggé az erőviszonyokat. A magyar csapat jobb volt a Vienna FC-nél, határozott fölényben is volt, azonban rész­ben az erősen csúszós pálya, részben pedig a teljes erőből dolgozó, kiváló bécsi védelem sikeresen állt ellent, segíttetvén a magyar csapat balszerencséje által is, mert négy biz­tos gólnak látszó lövés pattant le a kapufá­ról. Általában az FTC gyors, lendületes, szé­pen összedolgozó játékot produkált, mellyel a bécsi közönség szimpátiáját megnyerte. A Wiener SC ellen az FTC már ismerősebb lévén a pályaviszonyokkal, könnyebb mun­kát, de annál szebbet végzett. A magyar csa­paton az előző napi mérkőzés fáradalmai­nak semmi nyoma, ugyanaz a 11 játékos megmutatta, hogy micsoda anyag rejlik bennük. Mindkét mérkőzés a Hohe-Warten levő pályán, fairen és a rossz idő dacára, nagy közönség előtt folyt le. A játék befeje­zésekor a bécsi közönség a magyar fiúkat elkesen megtapsolta." A Ferencvárosi TC csapata Bécs- ben vendégszerepeit. A Rapid el­leni mérkőzés előtt nem sok eslyt ropott a magyar csapat. Úgy is indult a mér- cőzés, hogy a helyzet reménytelennek tűnt, a Rapid már a 9. percben 2:0-ra vezetett! Ez­után következett a nagy fordulat, s Schlosser 4 góljával 4:2-ra győzött a Fradi! „Megérdemelt, szép és reális győzelmet aratott az FTC csapata a Rapid ellen, meg­törve ezzel a bécsi csapat tavaszi diadalútját. Hiába a klasszis mindenhol érvényesül. S még az a vigasztalásunk is megvan, hogy a Rapid két gólját is magyar csatár lőtte. Ma­gyar szívünknek azonban jobban esnék, ha az osztrák földre, katonai szolgálat teljesíté­sére szakadt véreink nem támogatnák elle­nünk, saját véreik ellen az osztrák futball- sportot." „A tavaszi idény minden kétsé­gen kívül legizgalmasabb és leg­érdekesebb mérkőzése ment végbe a bécsi Sport-platzon Magyarország és Ausztria két legjobb csapata: az FTC és a Wiener AC között. Szokatlanul nagyszámú nézőközönség jelent meg, akinek sorában Metternich hercegnőt is láttuk. Ezen érdekes és izgalmas lefolyású mérkőzést, a WAC nyerte meg a legkisebb gólaránnyal. Bátran 6 FRADI NOSZTALGIA állíthatjuk azonban, hogy a győzelem nem volt korrekt és reális. Eltekintve az offside góltól, amelyet a WAC rúgott, a játékosok a második félidő folyamán megfélemlítették a bírót." A játékvezetőt - amiért nem adta meg a második lesgólt - a mérkőzés végén véresre verték, sőt a határbíró is kapott néhány ütleget... A WAC így 3:2-re győzött, de felmerül a kérdés, mit csinált volna a közönség, ha kedvencei kikapnak? „Az FTC csapatáról a legnagyobb dicsé­rettel emlékezünk meg. Méltón képviselte bajnokcsapatunk a magyar színeket osztrák földön, és ha már nem is győzelmet, de el­döntetlen eredményt okvetlen megérdemelt volna. A csapat legjobb embere Schlosser mre volt, mesésen játszott!" Az Angol Kupa döntő résztvevő­je a profi Bansley látogatott Bu­dapestre. „Bemelegítésül" meg­verték a BTC-t 5-1 -re, majd az MTK-t 7-0- ra. Ezután következett az FTC elleni mérkő­zésük. Ötön felül kap a Fradi is - ez volt a közvélemény góltippje. És az FTC először győzött profi - ráadásul angol profi csapat ellen: FTC-Bansley 2-1! A rendkívüli ese­ményről, rendkívüli tudósítás számolt be: „Hétfő. Millenáris pálya. Először az ango­lok vonulnak ki. Ha ugyan volt olyan idióta, aki az FTC győzelmére tippelt, annak alapo­san lelohadt a reménye, mikor az angolok bemelegítésnél egy kapura lövöldözni kezd­tek. A legöregebb kapufák sem emlékeznek ilyen csattanó pofonokra. Kigördültek, kizöl- dültek a ferencvárosiak is. Kezdődik. Bródy mesteré a választás joga. Legalább az első félidőben segít egy kicsit a szél. A játék meg­indul, a kékek a magyar kapu elé kombinál­nak. Egyelőre nincs baj. Egy-kettőre vissza­adjuk a látogatást. Borbás lerohan, de a labda nem árul el veszedelmet. Hálás sóha­jok emelkednek: elég korán átjutottunk a fél­vonalon. Ám hamar kiderül, Borbás ismétel­ten lerohanásokat vezényel. Egyik levitt lab­dáját Kucsera Schlosser alá nyomja, ahon­nan a kapuba kerül. (Schlosser: Ez a gól ki­rálya lehetett a többi gólomnak, mert alig fért be a kapuba. A megfeszülő háló kiszed­te a kapufából a szögeket!) Tíz egyre kikapunk! - kiáltja valaki a tribü­nön, amikor újra felállnak. Csak 6:1-re, jegyzi meg valaki. Ám, hogy ötön felül ka­punk, abban mindenki megegyezett. A ké­1910. május 16.

Next

/
Thumbnails
Contents