Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 33. Fradi nosztalgia 2. A Soroksági úttól - Montevideóig (Budapest, 1999)
kék ugyancsak támadnak, öröm volt a derék Fritz pompás védéseit nézni. De a kiegyenlítés nem maradhat el. Az emberben azonban egyre jobban gyökeret vert az a tudat, hogy a zöld-fehérek eddigi sikere nem vakszerencse. Ezek a fiúk tudnak! Bori megint lerohan és Koródihoz centerez, jó helyre centerez. A közönség fele ordít, fele a szemét dörgöli, mert hátha csak álmodik, 2:1! Megint mi vezetünk! Akik az imént még azért imádkoztak, hogy a Ferencváros ne kapjon ki jobban, mint tegnap az MTK, most titkon gyertyákat ígérnek Szent Antalnak, ha a félidő így marad. A jó britek mindent elkövetnek, hogy ez az óhaj ne teljesüljön. Tegnap úgy játszottak, mint 11 lord, ma pedig, mint 11 matróz. Látván, hogy a magyarok hamar megsántulnak, Fritznek csak a fejét rúgják meg, hogy ne sántuljon. Két izgató, de gyenge lövéssel végződő magyar támadás vetett véget a történelmi nevezetességű félidőnek. Az angolok nyerni akartak, nyerni minden áron, akár erőszakkal is. De hiába hívták segítségül a durvaságot: a meccsel együtt elvesztették a közönség szimpátiáját is. Fehéry bírónak nehéz dolga volt. Nem egyszer kellett tolmács útján rendre utasítani egy-egy dühös profit. Az idegen játékosok dühe átragadt a közülük való taccsbíróra is. Neki nem kellett tolmács. Egyszerűen a lábába rúgott a labdát bedobó magyarnak, ha nem állt arra a helyre, ahová ő szerette volna... Hiába volt minden erőfeszítés, Fritz, Manglitz, Rumbold és a vas fedezetsor feltartotta a rohamozó angolokat. Az utolsó tíz perc alatt úgy éreztük magunkat, mint egy iskolás diák az algebra órán. Magunkban számoltunk és azzal vigasztalódtunk, hogy már eldöntetlennél rosszabb nem lehet. Mégis fehérek voltunk, mint a fal, mert a színes tábor ott kavargóit a magyar kapu előtt. Olykor valóságos toporzékolás folyt a labda körül, párméternyire Fritztől. Olykor úgy látszott, hogy a félelmetes kék csatárok a tisztán kapott labdát zúgva lövik a hálóba, ám a kellő pillanatban mindig a nyakukon termett egy-egy zöld-fehér inges. Be szépen hangzott Fehéry sípja, mikor lefújta ezt az emlékezetes meccset! A játéktér pár pillanat alatt megtelt ujjongó sokasággal. Fritz, a nap hőse, a tömeg vállán jutott az öltözőbe. Háta mögött frenetikus taps közt kibontanak egy zöld-fehér lobogót. A Ferencváros itt ujjongott a Millenárison. 5—7-ig üres volt a Mester utca környéke." Az FTC története pedig gazdagabb lett egy felejthetetlen eseménnyel. Egy „aranybetűs" eseménnyel, a tanítvány először győzte le a mestert! Az első atlétikai verseny az Üllői úti pályán! A negyed angol mér- földes handicap futóversenyt Pataki László (a híres középcsatár bátyja!) nyerte. O volt az első atléta, aki győzelméért az Üllői úti pályán érmet kapott! Ferencvárosi siker született a gerelyvetésben (Kóczán Mór), a 110 m-es gátfutásban (Kovács Nándor) és az egy mérföldes gyaloglásban Drubina István). 1914. május 1 7-én húszezer néző jelent meg az Üllői úton a skót Celtic elleni mérkőzésre. A Celtic kétszer is vezetett, a Fradi mindkétszer kiegyenlített. Az első gólt skót csapatnak Borbás lőtte, a 28. percben. A második játékrészben Borbás egyik beadását a skótok csak kézzel tudták megakasztani, a büntetőt Payer értékesítette. Szokása szerint „spiccel" bombázott a kapuba... 1914-ben ez a 2-2- es döntetlen volt az FTC legértékesebb sikere. Igaz, a körülmények később tragikusan is alakultak. 1914. augusztus 2-án katonai behívót kapott szinte az egész csapat. Sajnos nem mindenki tért vissza... Az Üllői úti pályát rövid időre a katonaság is igénybe vette. Az öltözőket szálláshelyekké, a pálya egyik részét ágyúparkká alakították át. Tombolt a világháború... „Paskál Ignác, az FTC legöregebb aktív atlétája, biztos résztvevője a Budapest-bajnokság 25 cm-es futóversenyének. Nem azért írjuk ezt meg, mintha talán győzelmi esélyei volnának. A futás és gyaloglás sportját már hosz- szú évek óta kultiválja. Ma, 41 évesen - még 25 km-es futóversenyre vállalkozik. Pedig maholnap 16 éves fia is megjelenik a salakon, hogy ő is versenyezzen..." Azután a gödöllői országúton a 6 km-es kőtől Kistarcsán a MÁV Gépgyárig és vissza levő távon Paskál bebizonyította, hogy jó az öreg a háznál - de legalábbis futóversenyen. A veterán versenyző 1 óra 50 perc 38 mp alatt futotta le a 25 km-t és ezzel a harmadik helyen végzett! 1911. május 6. 1914. május 17. 1920. május 16. FRADI NOSZTALGIA J
