Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 33. Fradi nosztalgia 2. A Soroksági úttól - Montevideóig (Budapest, 1999)
volt, mire a magyar expedíció ágyba kerülhetett, s másnap 10 óráig tartott az alvás. Délelőtt a Palestre Italia pályáján megtartottuk az első brazíliai tréninget. Csak egész könnyű mozgást végeztünk, hogy a merevség kijöjjön. Ebéd után a Dél-Amerikai Magyar Hírlap szerkesztőségébe voltunk hivatalosak. A brazíliai magyarok ünnepnek tekintik a Ferencváros látogatását és a brazilok is igyekeznek velük együtt ünnepelni. Vasárnap délelőtt autókirándulást tettünk, egy magyar vendéglőben ebédeltünk, délután pedig meccsre mentünk. Leendő ellenfelünket, Sao Paulo válogatottját néztük meg. Amikor kiértünk a pályára, a 35 000 főnyi közönség őrült tapsa köszöntött, s noha még nem is játszottunk, majdnem annyit ünnepeltek, mintha mi lőttük volna a gólokat. Nagyon meglepett, de mit tagadjuk, jól esett, hogy a pályára lépő csapatok rendre odajöttek a mi páholyunkhoz, s úgy üdvözölték a tengerentúlról jött közép-európai csapatot. Estére egyik környékbeli magyar kolónia hívott meg. Itt is ünnepséget rendeztek tiszteletünkre. Egy iskolahelyiségben várt ránk egy csomó magyar ember, s annyian voltunk, hogy a padló nem is bírt el bennünket, egyik fele nagy ropogás közt beszakadt. Lett nagy ijedtség, szerencsére a fiúk nem veszítik el egykönnyen a fejüket, gyorsan nekiláttak, kisegítették a szorult helyzetben lévőket, s szerencsésen megúszta a dolgot mindenki baj nélkül. Egy óra hosszat voltunk kint, utána autóinkon visszarobogtunk Sao Paulába, ahol azonnal aludni tértünk. A ma délelőtt szabad volt. A fiúk körülnéztek a városban. Ma délután azonban már komoly tréning lesz. (Szedlacsik Ferenc túraleveléből - június 24.) Sok ünneplés, a fogadások megmozgatták a brazíliai magyarság apraját-nagyját. Voltak azonban olyanok is, akik nem juthattak a Ferencváros közelébe. Az okot a Sao Paulában megjelenő „Új Világ" június 22-i számában megjelent cikkből tudhatjuk meg: Nyílt levél a Ferencváros football csapatához Mint régi ferencvárosi, szükségesnek tartom az alábbiakat kinyilatkoztatni. Önök vasárnap este egy ünnepélyen fognak részt venni. Erről az estélyről mi ki lettünk zárva, mert szorgalmas kétkezi munkánk még nem gyümölcsözött nekünk annyit, hogy tiszteletünk és szeretetünk nyilvánítását 25 000-es cru- sadó és esetleg frakk kölcsönzési díjának a költségeivel köthessük össze. Szívesen meghoznánk ezt az áldozatot, de minthogy a pénz nálunk a legkevesebb a szó szoros értelmében véve, de annál nagyobb a lelkesedésünk, melyet lesz módjukban tapasztalni. A fenti összeg egy tanulatlan munkásnak háromnapi keresete, a kolónia zömét pedig ezek képezik. Ezt kérjük tisztelettel tekintetbe venni és rólunk alkotandó véleményüket ezen az alapon elbírálni. Ismételten üdvözöljük Önöket, és szereplésükhöz sok szerencsét kívánunk, a mérkőzéseken ott leszünk mindannyian és hangosan fogunk jelt adni, és Önök tapasztalni fogják, hogy milyen nagy a magyar kolónia. Ezt sem adják ingyen, de erre már két hónapja spórolunk... A brazil állam elnöke is megjelenik a Ferencváros első dél-amerikai meccsén Pénteken túracsapatunk vezetője, Szigeti Imre a magyar konzulnál tett tisztelgő látogatást, ekkor már kíméltük a fiúkat, akiknek programján szombatra semmi sem szerepelt. Teljes nyugalomban készülődnek a holnap délutáni meccsre. A mérkőzés iránti érdeklődés óráról-órára nő. Az elővételben eladott jegyek már 40 000 körüljárnak, úgy hogy csapatunk oly nagyszámú közönség előtt játszik, amilyen előtt még sohasem. A mérkőzés fényét emeli az állam elnökének a meccsen való megjelenése. Számos értékes serleget tűztek ki a meccsre, s a brazilok egyenesen nemzeti ünnepet csinálnak a mérkőzésből s elvárják, hogy csapatuk sikerrel állja meg a helyét a Ferencvárossal szemben. Csapatunk minden tagja jól érzi magát, senkinek sincs semmiféle baja, mindenki egészséges s éppen ezért bízunk, hogy az első meccsünkön megálljuk a helyünket. (Távirat — Sao Paulából, június 29-én) FRADI NOSZTALGIA
