Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 33. Fradi nosztalgia 2. A Soroksági úttól - Montevideóig (Budapest, 1999)
Ferencváros-Sao Paulo válogatott 2:1 június 30. Sao Paulo Negyednégy volt, amikor a pályára érkeztünk. A kép grandiózus. Minden hely el van már foglalva és a rendezőség éppen azon van, hogy a kapukat bezárja. A tömeg azonban nem ismer engedélyt, rendeletet, és úgy segít magán, ahogy tud. Elsodor mindent, átvágja a rendőrkordont, betöri a kapukat s ezrével ugrál be a kíváncsi sereg a kerítésen. Mikorra a mérkőzés megkezdődik, legalább 50 000 koponya veszi körül a pályát. Ezzel a nézőszámmal minden eddigi rekordot megdöntöttünk. Öltözőnkbe nem engedünk be egyetlen idegent sem. Egy-két biztató szó, némi utasítás és felsorakozik a kivonuló csapat. Berkessy és Siflis hatalmas brazil lobogót visz elöl, mögötte pedig minden játékos kezében kicsiny brazil zászlót lenget a szellő. A tribün elé fut a csapat, a két hatalmas zászlótartó magasra emelve meglengeti a brazil zászlót és felhangzik a háromszoros huj-huj-hajrá! Leírhatatlan ováció fogadja ezt az üdvözlést, mely után a két csapat olyan nagyméretű virágkosarat cserél, amekkorát még életemben nem láttam. A két kapitány sorsol. Nekünk jut a nap elleni oldal és feláll a csapat: Amsel-Takács I, Hungler-Lyka, Bukovi, Obitz-Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut. Csere: Papp. Cavalliro de Vivo, a Palestra elnöke rúgja el a labdát középről és megindul a játék. Mindjárt látom, hogy a csapatnak nagyon jó napja van. Kitűnően megy a lapos passzjá- ték. Az iram nagy és roppant élvezetessé teszi a játékot. A jobb akciók így követik egymást: 9. perc: Julio Turayit durván elvágja, a szabadrúgás kapu fölé jut. Kirúgás után Bukovi 30 méterről élesen fölé lő. 14. perc: Táncos nagyszerű beadását Takács II. kapura lövi, és a labda a belső lécről pattan ki. Gólt reklamálunk, de a bíró nemet int. 16. perc: Ministrinhot Obitz kornerre szereli. A rúgást bravúrosan húzza le Amsei. 19. perc: Villámgyors támadásunk végén Kohut bomba száll el a kapu mellé. 21. perc: Takács II. húszméteres lövését a kapus bravúrosan védi. 28 FRADI NOSZTALGIA 23. perc: Takács II. nyolcméteres bombája a kapufáról pattan vissza. 25. perc: Táncos az egész védelmet faképnél hagyja, de mellé lő. 33. perc: Kohut remek beadást ad, Turay lövése a kapufáról jön ki. Kellemetlenül kezdődik a második félidő. A brazilok iszonyú erővel támadnak. Amsei, Hungler, Papp állandó munkában van, de a védelmi trió hibátlanul működik. A 7. percben azonban nincs orvosság a remek akció ellen, Feitico végül óriási fejessel küldi hálóba a labdát. Ritkán látott, szép gól volt! A 15. percben kap lábra a csapat. Toldi labdájával Kohut elrohan, élesen centerez, és a közönség megdermed, amikor Takács bombája akadálytalanul jut a hálóba. A fölény most már megmarad. A 37. percben Lyka szerel, és előre húz. Takácsnak adja a passzot, aki habozás nélkül húsz méterről küldi a sarokba a második gólt. Most már teljes erővel harsog a magyar kolónia. Tapsolnak a brazilok is. Mindenütt ünneplés, lelkesedés és ováció kísért, a győztesnek kijáró tisztelet övezett bennünket. * Tóth Potya edző túralevelét még azzal lehet kiegészíteni, hogy a 2:1-es győzelem, a brazilok 14 éves hazai veretlenségét szakította meg. Még egy érdekesség: ezen a mérkőzésen szerepelt először, a később legendássá váló T-betűs csatársor... Fájó búcsú Takács Gézától Hétfőn, ebéd után egy félóra séta követke^ zett, majd csomagoltunk. Hamarosan útra készen állottunk, s ekkor került sor utunk eddigi legkeservesebb pillanataira. Gézától, az örökké vidám, kedves Mari nénitől kellett néhány napra elbúcsúznunk, mert sérülése következtében lába megdagadt, s most nem tarthatott velünk. Valószínűleg két-három nap múlva utazik utánunk Rióba. Utunk nagyon rossz volt. A legviharosabb tengeren sem dobálja úgy az embert a hajó, mint ahogy a vonat dobált bennünket. Hálókocsiban utaztunk ugyan, de aludni senki sem tudott. Eléggé fáradtan érkeztünk meg tehát Rióba.
