Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 33. Fradi nosztalgia 2. A Soroksági úttól - Montevideóig (Budapest, 1999)
Nagy élmény volt az egyenlítői keresztelő ünnepsége. A keresztelőt ünnepi felvonulás előzte meg jelmezben, azután jött maga az aktus, majd a szórakozások, az ünnepi műsor. A keresztelői szertartást a hajó parancsnoka személyesen végezte. Minden kereszte- lendőnek egy szőnyegre kellett letérdelnie, fejét ezalatt felülről szódavízzel leöntötték, a szájába pedig egy kanál fehér port tettek, s ezt le kellett nyelnie. Később kiderült, hogy a fehér por - hol cukor, hol só. Hogy ki, mit kapott, azt mindenki szigorúan titkolta, hogy minél nagyobb legyen a zrí. Csak abból lehetett sejteni valamit, hogy ki milyen ábrázatot vágott a fehér por lenyelése után. Mindenki azonnal megkapta a „ke- resztségben" az új nevet is, amit a „plébánia jegyzője" rögtön be is írt a keresztlevélbe. Nem tudtam mindegyik fiú nevét megjegyezni, megmondani senki sem akarta és így csak a következőket adhatom át az utókornak: Siflis - Baléna, Berkessy - Fizitrino, Bu- kovi - Delfino, Takács Józsi - Tinct, Turay - Calamaro, Kohut - Storione. A keresztelő után jöttek a tréfás versenyek. Egy bakra fektetett rúd két végére például ráült egy-egy ember, s lassan előre kellett csúszniuk, amíg el nem érték egymást. Ekkor mind a kettőnek egy-egy bokszlabda-féle dolgot kötöttek a kezére, s azzal kellett egymást leütni a rúdról. Ebben a mókában csak a két kapusunk vett részt, s bizony itt Guli (Siflis) hosszú karjaival kiütötte a helyéből Amsei Nácit. Ezután lóverseny következett, nagy falovakkal s a fedélzetre rajzolt mezőnyben kockavetés alapján lehetett előrejutni. Itt is megvoltak az akadályok, amelyeken el lehetett bukni. Ebben majdnem mindegyikünk részt vett, de sikere csak Furmannak volt. Vacsora után következett a nagy művészi műsor. Blanca Negri, spanyol táncosnő nyitotta meg a műsort. Zongoraszám után a bécsi opera két tagja szenzációs ének- illetve táncszámokat adott elő. Az est fénypontja azonban Siflis volt, aki két számmal is szerepelt: Gulliver hegedűszólójával és Melinda keleti táncával s nemcsak mi, de a szépszámú nemzetközi közönség is félholtra kacagta magát. A pezsgő úgy folyt, mint a Dunában a víz. Mindenkire hat üveg jutott, nem sajnálták, de hát itt a tengeren, ez az egyenlítőkeresztelés a legnagyobb ünnep. 26 FRADI NOSZTALGIA Június 17. hétfő Még mindig tart a muri. Délután volt a műsor slágerszáma, a kötélhúzás. A Ferencváros ellen egy vagy 25 főnyi válogatott legénység állt ki, mégis úgy elhúztuk a palikat, hogy majd belepottyantak a tengerbe. Június 18. kedd Nehéz volt a felkelés és nagyon álmosan ment a tréning. Jót tett utána a fürdés a „strandon" és a masszázs. Az ebéd utáni kis alvás és a könnyű tréning azután egészen helyrehozta a társaságot. Este 10-kor szigorú lefekvés, mert most már közeledünk a dél-amerikai parthoz. Június 19. szerda Délelőtt nagy a sürgés-forgás a fedélzeten, mert ma már partot érünk. Déltájt feltűnik a part, és fél 2-kor befutunk a Rio de Janeiro-i kikötőbe. Motoros csónakok raja veszi körül hajónkat, s egyszerre csak felzúg a parton: Éljen a Fradi! Lassan megy a kikötés, de végre partra léphettünk, hol ezernyi magyar élén már várt a magyar követ és hatalmas ünneplésben volt részünk. (Túralevelek, naplójegyzetek alapján) Az első napok a dél-amerikai szárazföldön Csütörtökön, 20-án érkeztünk meg a santosi kikötőbe, ahol - akárcsak Rióban - hatalmas küldöttség várt ránk. Igaz, hogy Rióban a rendelkezésre álló rövid idő alatt autókon meglátogattuk a Fluminense pályát, de ott csak mutogattak nekünk és tréningről semmiféle formában nem lehetett szó. Visszafelé gyalog sétáltunk át a városon. Délután 5 órakor indultunk tovább Sao Paulo felé, most már vonaton, amely pompás kávé- és banánültetvények között száguldott velünk, s bizony merőben más volt, mint amit odaát Európában megszoktunk. Rövid síkon való robogás után vonatunk kapaszkodni kezdett, hiszen Sao Paulo már 900 méterrel a tengerszint fölött fekszik. Nyolc óra tájban érkeztünk meg, ahol ezrekre menő tömeg várt ránk. Ott volt Sao Paulo minden épkézláb magyarja, s itteni konzulunk magyar ruhába öltözött kisgyerekek élén üdvözölt bennünket. Jó késő
