Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 33. Fradi nosztalgia 2. A Soroksági úttól - Montevideóig (Budapest, 1999)
gyönyörködtünk, amikor a fiúk fülének any- nyira kedves jelzés hangzott el. Pincérek jártak körül a hajón és a gong szava ebédre szólított. Étvágyban természetesen nem volt hiány. Ebéd után a csapat egyenruhaszerű, pompás szabású vászonruhába öltözött, mely fölött nagyszerűen festett a zöld sapka. A hajó utasai meg-megfordulnak a sétáló fiúk után, és már alig van valaki, aki ne tudná, hogy a Ferencváros utazik a hajón. A sok remény, ami a szemekben csillog, a nagy várakozás, amit az új világ csodái felé fordít a gyerekes kíváncsiság, mind csak külsőség. Belül még valamennyien otthon vagyunk és arra a nagy szeretetre gondolunk, amivel a mi közönségünk elbúcsúztatott bennünket. (Szigeti Imre úti levele a Giulio Caesaré fedélzetéről - június 8.) Tíz nap hajóút az Atlanti óceánon Június 9. vasárnap Barcelonában csak három órát tartózkodtunk, s délben hajónk ismét felszedte horgonyait, hogy most már le se eressze az amerikai partokig. Kissé megilletődött a társaság a nyílt tengerre érve, s figyeltük ki lesz első. A várakozásnak megfelelően Rázsó Mucin jelentkeztek először a „bánat" jelei, de hamarosan követte őt Mari néni is, pedig ő nagyon fogadkozott, hogy rajta nem fog semmi tengeri nyavalya. Este 7 órakor a társaság felvonult a szalonba zenét hallgatni, erre pedig a legérdekesebb programpont, a mozielőadás következett. A műsor kitűnő, főleg Pappnak tetszik. Hatalmasakat haho- tázik, rajta nevet a közönség. Mozi után, a harmadik emeleten, vagyis a legfelső fedélzeten megkezdődött a tréning. Háromnegyed órán át szökdécselés, könnyű futás és gyaloglás váltotta egymást. Levezető mozgásként a szalonban táncot engedélyezett a vezetőség, de 12 óra tájban a szigorú Potya takarodót fúvatott s később gondosan átvizsgálta a kajütöket, hogy otthon van-e mindenki. Nem volt hiány. Június 10. hétfő Reggel 8-kor fölkelés. Utána a hajókapitány előtt tisztelgett a Ferencváros, háromszoros huj-huj-hajrával, üdvözölve a Giulio Caesaré korlátlan hatalmú urát. A vén tengeri medvének nagyon tetszett a dolog. A délelőtti félórás gyaloglásra délben nagyszerűen esett az ebéd, majd az alvás. 3-tól 5-ig a hajó tornatermében dolgoztak a fiúk, utána érdekes bokszmeccset néztek végig, amelyet a hajó bokszmestere egy Schreiber nevű magyar fiúval vívott. Persze, nagy diadalüvöltést rendeztünk, amikor a magyar fiú győzött. Estefelé értük el Gibraltár hegyfokát, s átsiklottunk az Atlanti óceánba, amelynek túlsó vége tíz hosszú nap távolában vár ránk. Június 11. kedd Ma már nagyon kevesen pusztítják a reggelit. Potya, Bródy és Siflis. Az ebédnél is alig voltunk néhányon. Fél 1-kor próbariadót rendezett a kapitány, hogy veszély esetén mindenki tudja, hol vannak a mentőövek és kinek, melyik csónakba kell beszállni. Június 12. szerda A tenger elcsendesült és erre megjött a kedve az egész társaságnak. Szigeti elnök vezetésével Bródy, Obitz, Furmann és Bukovi heves römicsatába kezdett. Bukovinák nagyon megy. Csak a játék így menne majd - mondja elmerengve Obitz. Ebéd után tréning, este tánc volt. Június 13. csütörtök Reggel fürödtünk a hajó medencéjében, amelyet elneveztünk strandnak. Este meglátogattuk a III. osztályon a magyar kivándorlókat, akik bizony nagyon össze vannak zsúfolva. Vacsora után a nagyszerű kedélyű Siflis szólótáncokat mutatott be, óriási siker mellett. Június 14. péntek Már unjuk a vizet, pedig még van egy hét. Ma hozzá még vihart és nagy esőt kaptunk. Mari nénit ki is készítette megint, de Rázsó és Turay is rosszul lettek. Június 15. szombat Mára elállt a vihar, a kedélyek is lecsendesedtek, de azért mindenki szomorú. Négy napja már, hogy hajót sem láttunk... Június 16. vasárnap Kezd már nagyon meleg lenni. A reggel 7 órai sorakozón panaszkodott is nagyon Berkessy „Jegenye". Hja, ma haladtunk át az Egyenlítőn... Amerikai idő szerint, pontosan 13 óra 51 perckor hosszú kürtjei adja tudtunkra, hogy átléptünk az északi földtekéről a délire. FRADI NOSZTALGIA 25
