Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 33. Fradi nosztalgia 2. A Soroksági úttól - Montevideóig (Budapest, 1999)
Béla, az FTC alelnöke jelenik meg a kocsiban, hogy hivatalosan is elbúcsúztassa a zöld-fehér együttest. Keresetlen szavakkal köti a csapat lelkére, hogy a zöld-fehér színek és a magyar futball képviseletében méltósággal és igaz sportemberekhez méltóan viselkedjenek. Harsány éljen hangzik az elnöki üdvözlés után s az éljent a vonat mellett állók harsogó kiáltása visszhangozza. Az ablakon zöldfehér zászlót nyújtanak fel, s dörgő éljennel adnak a zászló átadói kifejezést érzelmeiknek. Ez a zászló, ami a B-tribün előtt, az úgynevezett Közép frontján minden mérkőzésen ott lengett a nézők feje felett, amely sok Ferencváros-diadalt látott. A Közép azt tartja, hogy ez a zászló a csapat kabalája, s vele diadalt arat a Fradi Dél-Amerikában is. A kalauzok belefújnak a sípba. A vonat megindul és a kísérők serege harsányan éljenez. Mailinger Béla és a Ferencváros soksok híve, a hozzátartozók zászlócskákkal integetnek, amíg a kanyarodó el nem zárja a szem elől az ablakokat, amelyekből az egyenruhás, zöldsapkás fiúk meghatottan, csillogó szemmel intenek vissza. Aztán elhelyezkedik mindenki. A tekintet kirévedez az ablakon, végigfut a ferencvárosi utakon, utcákon, amint a vonat elsuhan előttük. Kelen- földön pedig a kísérők utolsó csoportja is elbúcsúzik tőlük. Klement Sándor, Takács bácsi, Tóthné és Szedlacsikné száll le a Nemzeti Sport munkatársával együtt a vonatról, s egy perc sem telik el, már gördülnek is a kerekek tovább. A pályaudvar népe kíváncsi szemmel nézi a zöld sapkákat, és szájról szájra jár a szó: Most utazik a Ferencváros Dél-Ameriká- ba! (Nemzeti Sport - 1929. június 7.) Az eddig elmondottakhoz a késői krónikásnak csak két kiegészítő magyarázata van. Az egyik, hogy azért írtak a dél-amerikaiakról több helyen úgy, hogy „világbajnokok" - mert ebben az időben az uruguayiak kétszer is megnyerték az olimpiai bajnokságot és ekkor ez - hivatalos vb hiányában - a legmagasabb rangú világtorna győzelmet jelentette. A másik érdekesség a B-közép zászlójának a sorsa. A zászlót a játékosok hazahozták és aláírásukkal díszítve, visszaadták a lelkes szurkolóknak, akik a portya dicső eredményeit ráhímeztették. Ezt a nevezetes zászlót az azóta eltelt évtizedek alatt mindig megőrizte 24 FRADI NOSZTALGIA valamelyik szurkoló, míg végül 1972-ben Vincze Andor sporttársunk egyesületünknek adományozta. Útban Dél-Amerika felé A Giulio Cesare vígan szeli a tengert. A fiúk már túl vannak az első percek csodálkozásán és lassanként minden csoport megtalálja a maga szórakozását. Az egyik asztalnál megindul a römicsata, az újoncok ramslizni kezdenek, s hogy én se maradjak tétlenül, magam izenetet küldök a Ferencváros táborának és a magyar sportközönségnek. Utunk programszerűen halad és minden a legnagyobb rendben megy. Bécsből pénteken este érkeztünk Milánóba, ahol bőségesen volt időnk arra, hogy megvacsorázzunk. Minden téren a legnagyobb előzékenységgel találkoztunk, a katonai parancsnok katonáival őriztette csomagjainkat, az állomásfőnök pedig külön kocsit bocsát rendelkezésünkre. Éjféltájban érkeztünk meg Genovába, ahol a hajóstársaság emberei vártak és vezettek el szállásunkra. Kellemes fürdő után pompásan pihent az egész társaság és a reggeli után a kikötőbe mentünk. A beszállás előtti formaságokat nagyon gyorsan elintéztük. Az orvosi vizsgálatot elengedték, hiszen futballistákról van szó. így azután tíz óra tájban már elfoglaltuk helyünket a csodás hajón, amely a legteljesebb kényelmet nyújtja utasainak. Alig gyönyörködtünk ebben a tengeri csodában, amikor menetrendszerű pontossággal 11 óra 30 perckor mozogni kezdett a Giulio Caesaré. Néhány magyar ember integetett felénk a partról, mi is kendőt lobogtattunk feléjük, de szemünk a távolba meredt s a kéklő hegyeken túl küldöttük üdvözletünket arra messze, kelet felé, ahonnan két nappal ezelőtt útra keltünk. így merengtünk szótlanul a korlát mellett, nézzük a tenger végtelen vízét, amikor a harmadik osztály felől ismerős hangokat hallunk. Erős, komoly, mély férfihang zeng- bong a fülünkbe és az egyes hangokból a magyar Himnusz akkordjai tevődnek össze Pilianatok alatt ott termünk valamennyien és zavartan csatlakozunk a hatvankilenc férfihez, aki a Himnuszt énekli. Később megismerkedtünk honfitársainkkal és ekkor tudtuk meg, hogy Buenos Aires- be utazik ez a kivándorló csoport és az argentin állami vasutaknál nyer alkalmazást. Még Genova környékének panorámájában
