Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 33. Fradi nosztalgia 2. A Soroksági úttól - Montevideóig (Budapest, 1999)
A zászló most is a kezetekben, s ha kézbe vettétek, jól vigyázzatok reá, hogy magasan lobogjon, csüggedten alá ne bukjon. A magyar sport kultúra hajósai vagytok, akik új Kolumbuszként szálltok ki azokon a nevezetes partokon, ahol még nem ismerik a magyart, nem tudják, mit tud a magyar futballista. Ti lesztek az elsők, akik a piros-fehér- zöld zászlót a magyar sport nevében arra a földre tűzitek, tiétek az úttörők minden öröme és felelőssége. A nagy feladat egész férfiakat kíván és a férfi, aki erre a feladatra vállalkozott, nem adhatja fel a harcot az utolsó állomásig. Tudjuk, tudástok csodás, akaratotok acélos, szívetek bátor, de a játék néha kegyetlen csúfot űz minden jótulajdonsággal, a futball istene néha elfordul a leg- jobbtól is. Azon a földön meg titánokkal kerültök szembe, akiknek szélvészes rohama előtt kevesen állanának meg veretlenül. Bízunk mégis bennetek igaz bizalommal. Hiszünk a tudásotokban vak hittel. Ezt adjuk útravalóul s kérjük, hogy ezt az útravalót őrizzétek meg az egész út minden változásán. A többi ne aggasszon. A jelszó ott fénylik zászlótokon, legyen valósággá: Csak ösz- szetartás, harc és jókedély! (Nemzeti Sport - 1929. június 5.) Elment a Fradi Dél-Amerikába Tegnap reggel a párizsi gyorsnál mindenki felfigyelt, aki csak a Keleti pályaudvar rettenetes forgatagában megjelent - arra a csoportra, amely három hónapos útra indult ezen a vonaton. A Ferencváros csapata búcsúzott, a Fradit búcsúztatta az a tekintélyes sereg, amely korán reggel kivonult a pályaudvarra és szeretettel, meleg elérzékenyülés- sel vette körül a csapatot. A csapat és vezetői a kitűzött időben mind megjelentek. Az utazás izgalma ült az arcokon és az érkezők folyton azt számlálgatták, ki hiányzik még, hogy teljes legyen a létszám. A három vezető: Szigeti Imre, Tóth István, Bródy Sándor hamarosan egybegyűjtötte a kicsiny sereget, és már jóval hét óra előtt beszállóit a csapat a lefoglalt harmadosztályú kocsiba, mely Bécsig a túratársaság tanyája lesz. Beszállásig csak a két Takács fivér nem érkezik meg a pályaudvarra, de miattunk nincs aggodalom. Legközelebb laknak, tehát legutolsónak jönnek - mondja valaki. Meg is érkezik hamarosan a két testvér, és most már teljes a létszám. Sőt, velük jött édesapjuk, akit minden játékos nagy hangon üdvözöl, jó reggelt Takács bácsi. Mert Takács bácsi, az egész csapat Takács bácsija. Nem is a két kitűnő futballista apja, de - szinte úgy tűnik az ember szemébe - az egész társaságé. Pedig mindenkinek itt vannak a hozzátartozói. A kisebb, zöldsapkás család körül hatalmas, nagy család alakul, amelyben nők és férfiak tolonganak, beszélgetnek, osztják a jó tanácsokat. Itt-ott elfá- tyolosodik a szem, itt-ott megcsuklik a hang és hosszú ölelésbe fonódnak a karok. Szigetiné, Tóthné, Szedlacsikné, Obitz felesége, Amselné, velük a gyerekek mind ott tolongnak a kocsi körül és búcsúznak végesza- kadatlan búcsúzással. Mindenki uralkodni igyekszik magán, mégis mindenkin látszik a meghatottság, de a Hungler házaspár valóságos rekordot állít fel a búcsúzással. Nincs senki, akit ki ne kísért volna valaki. Közben a vonat kocsiját zászlócskákkal díszítik fel, s Békés mester a búcsúztatók mindegyikének a kezébe nyom valamilyen zászlót. Az egyik zöld-fehéret, a másik nemzeti színűt kap, hogy legyen mivel integetni az ablakból az indulás pillanatában. Az egyik zászlócska a kocsi mellé hull az olajos földre, Furmann édesanyja lehajol érte és simogatva, óvatosan tűzi oda a kocsi oldalára. Fényképészek ostromolják a kocsit és a csoportot. Kisebb-nagyobb csoportokba terelik a gárdát és csattognak a gépek. Az idő így gyorsan telik és az utazók lassanként a kocsiba vonulnak. Ekkor érkezik egy ember, nehéz ládát cipelve és egyenesen Szigeti Imréhez tart. A Zwack gyár sportszerető tulajdonosa küldötte a telt ládát, amelyben minden elutazó számára egy-egy üveg Unicum foglalt helyet. Az ajándék nagyon jól esett a fiúknak, a búcsúztatók pedig lelkesen tárgyalták a szép gesztust, mert köztudomású, hogy Zwackékat a Hungáriához kötik már régóta a sportrajongás szálai. A pompás likőr íze megédesíti a búcsúzás keserű perceit. Obitz kínálgatja társait, és mindannyian kortyintanak, köszöntve a túrát, szerencsés utat kívánva. Az idő rohan, az indulás perce egyre közelebb. A hozzátartozók serege még mindig nő, de feltűnő, hogy az MLSZ-nek egyetlen funkcionáriusát sem lehet látni. A PLASZ nevében Fodor dr. jött ki, de ott van Máriássy dr. a PLASZ szövetségi kapitánya. Mailinger FRADI NOSZTALGIA 23
