Fradi futballmúzeum 21. Fradi futball-félévkönyv '95 (Budapest, 1996)
Viszlát, mi szeretettel várunk benneteket. A vége egyetlen hatalmas összeborulás. Európai a csapat, európai a közönsége. Az európaiság titkát pedig győzelemnek hívják. Az élet azonban Zürichben sem áll meg. Nagy Béla már előre gondol. Az Ajax elleni meccsre is öt variációban írja meg a szurkolókhoz intézett szózatát. Milyen jó lenne, ha a krónikásnak egyszer sem kellene magázódásra váltania. Borókai Gábor (Új Magyarország - 1995. szeptember) Zürichi emlékképek Állítólag tizenharmadika szerencsétlenséget hoz, ám mint minden, ez is nézőpont kérdése. A Grasshoppers nyilván egyetért az állítással, ám a Ferencváros történetének egyik legszebb napja szeptember 13-a. ugyan, de ez a grimasz leginkább a mártírok üdvözült mosolyára emlékeztet. Kínjában bóklászni kezd a szálloda melletti bevásárlóközpontban. Megnézünk mindent, a fűnyíró gépektől a női selyemharisnyákon keresztül az ólomkristályokig, időnként megjegyzi, hogy ez vagy az milyen jó lenne a gyerekeknek, de eszébe sem jut vásárolni. Olykor önkéntelenül is megtapogatja a jobb kezét, melyre speciális kötés kerül majd, és a játékvezető döntésén múlik, játszhat-e. Megállunk az egyik gyorsbüfénél. Ő nem eszik, azt mondja, a gyomra már nem fogadna be semmit az idegességtől. Olyan mint egy feszengő, szelíd, nagy gyerek. (- Persze, hogy hallatlanul izgultam! Elsősorban nem is az eredmény miatt, hanem ;JCf/üí Vigasztalanul zuhogott az eső. Normális ember ilyen időben a kutyáját sem engedi ki a szabadba, de Simon Tibor már nem bírja a szálloda falai között. Némi malíciával megjegyezhetnénk, hogy könnyű neki, nem kell hajat szárítania, de ő szemlátomást nincs a legtréfásabb kedvében. Mosolyog azért, hogy játszhassak. Rettenetesen bal- szerencsésnek éreztem magamat a kéztörésem miatt, akkor még nem sejtettem, hogy hamarosan visszasírom azt az állapotomat... Magát a meccset extázisbán játszottam végig, és a második félidő elején éreztem meg először, hogy akár nyerhetünk 27
