Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 20. Fradi emlékkönyv (Budapest, 1995)
FRADI E MLÉKKÖNYV Az Üllői út és a Könyves Kálmán körút sarkán, a Fradi futballmúzeumában az egyszeri látogató akár fél délelőttöt elténfereg- het a tengernyi ereklye között. Viharvert lobogó, szakadt csuka, kifakult mez - minden tárgy egy hajdani világsztárt, egy régi, de el nem feledett meccset idéz. Bár nem része a gyűjteménynek, mégis a múzeum egyik legbecsesebb „darabja” Albert Flórián, az egyetlen magyar aranylabdás, a Ferencváros labdarúgó-szakosztályának alel- nöke, aki naponta többször tiszteletét teszi a helyiségben. Ha másért nem, legalább azért, hogy tenyérrel hatalmasat vágva az ajtóra, a szívbajt hozza Nagy Béla sportkrónikásra és „múzeumigazgatóra”. Amikor interjút kértem Alberttól, azonnal rááltt a beszélgetésre, azzal a kikötéssel, hogy ne a hazai és nemzetközi politikai életet akarjuk néhány mondatban megváltani. Örömmel fogadtam szót, és azonnal ki is rukkoltam első, garantáltan a politikus kérdésemmel.- Mind a mai napig élő legendaként létezik és dolgozik saját, egykori dicsősége színhelyén. Múlt és jövő mennyire keverednek össze az Üllői úti hétköznapokban?- 1952-ben kerültem az FTC-hez, és negyvenegy éve vagyok itt - sehol máshol. A múlt ma már történelem, aki a nyilvánosságot vállalja, annak az ezzel járó tapsot és füttyöt is bírnia kell. Lassan húsz éve abbahagytam már a futballt, de még mindig érzem a régi - sőt a fiatalabb - szurkolók sze- retetét is. Ezért érdemes volt huszonkét évet a pályán tölteni.- A mai magyar futball egyik rákfenéjének tartják, hogy eltűntek a grundok, és velük együtt a kültelki pályákat járó játékosmegfigyelők. Önnek ki és mikor mondta először: fiacskám, belőled nagy futballista lehet?- Nekem ilyet senki nem mondott. A gyerekkorom nagy részét vidéken töltöttem, egy toborzón tűntem fel az akkor Kinizsi névre hallgató Ferencvárosban, Száger Mi- sibácsinál. A régi kis füves pályán, balszélsőként kerültem a csapatba. A grundot egyébként én is hiányolom. Hihetetlenül nagy hátrány, hogy ezek a pályák eltűntek. Kiskoromban nekünk is megvolt az a területünk, ahol húszan-huszonöten megtanultunk cselezni, labdát vezetni, passzolni. A valóban tehetséges gyereket az edzőnek akkoriban már csak csiszolgatnia kellett. 50 A fiatal Flóri - amikor még gombos mezben riogatta az ellen kapusait...- Néhány nagy öreg szerint a magyar futball hanyatlása az Aranycsapat szétszéledése - ha úgy tetszik, az ön generációjának megjelenése - óta tart. Egyetért ezzel a vélekedéssel?- Nem, nem értek vele egyet. Nem az volt a fő baj, hogy az Aranycsapat nyolcvan százaléka külföldön maradt, hanem, hogy követte őket a közvetlen utánpótlást jelentő ifjúsági válogatott is, közülük mindössze hárman jöttek haza. Annyi tartalék azonban rejtőzött a labdarúgásunkban, hogy így is kijutottunk az 1958-as világbajnokságra. Egy év múlva pedig megkezdődött a fiatalítási folyamat: Göröcs után jöttem én, majd Mészöly és Farkas, minket követett Géczi és Páncsics. Nem véletlen, hogy az 1959-es eredmények év végi összesítésekor a magyar válogatott végzett az első helyen az európai ranglistán.- Részt vett azon a két utolsó világbajnokságon, amelyekre még szívesen emlé-
