Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 18. A Fradi futballtemploma 2. Fényképek, emlékek, események… 1975-1981 (Budapest, 1995)
79.1978. október 7. FTC-CSZKA MOSZKVA (szovjet) 1-0 nemzetközi „Villámszervezéssel” kellett a mérkőzést létrehozni, hiszen a szovjet csapat váratlanul érkezett meg, és egy nappal később már mérkőzni kívántak a Fradival, A futball- matinén - szombat délelőtt 10-kor - mintegy 2000 szurkoló jelent meg. Sokan a reggeli bevásárlást szakították félbe, mert akkor értesültek a meccs létrejöttéről... A derűs időben, derűs hangulat uralkodott az Üllői úti lelátókon. A meccsen sok helyzet adódott - sőt volt egy olyan szituáció is, amikor az egyik moszkvai védő „önkapufát” lőtt! A CSZKA a mezőnyben tetszetősen játszott, helyzetei is voltak, de a találkozó egyetlen gólját ferencvárosi játékos szerezte. Takács, a mezőny legjobbja közvetett szabadrúgás után nagy lövéssel vette be a CSZKA kapuját. AMI FÉNYÜNK... Szeptember 21. Majd mindenkinek az ősz első napja jut erről eszébe. Pedig 1978. szeptember 21 -e néhány sportbarátommal együtt más esemény miatt lesz örökké felejthetetlenné számomra. Önök ezen a napon úgy este 6 óra körül hazatértek a munkából, talán sokan a napi fáradtságot egy kényelmes fotelben félig már ki is heverték. Az Üllői úton azonban ezekben az órákban tetőfokára hágott az izgalom. Nem, nem volt kapkodás, néhány ember csak lenyomott egy-egy gombot, s pár perc múlva kigyulladtak a fények. Fényárban úszott az Üllői úti stadion! A gyepen pedig az eseményhez illően szokatlan, tétova mozdulatokkal megjelentek a zöld-fehér mezes labdarúgók. Edzés villanyfénynél, a klub történetében először a saját pályán! Nem érezhették ennek jelentőségét a többségében ifjú labdarúgók, akik ekkor pályára léptek. Valahogy ma már minden, így ez is olyan természetes. Nekem mégis olyan felemelő volt ez az este. Láttam az idős, hetven éven felüli Varga bácsit, az egyik ősszurkolót könnyezni, láttam a negyedszázada klubunknál dolgozó buszsofőrt, a sok minden átélt Medgyesi Lajost meghatódni, az egyesület elnökhelyettesét, Hargitai Károlyt, amint oldalán lányával boldogan tekintett a fénycsóvák „tüzébe”. Ott állt a lámpák nappali világánál Elek Gyula, a kézilabdázók mester, s nem tudta mire legyen büszkébb, a fényárra, vagy kisfiára, Gabira, aki, mint láttam minden kapu mögé lőtt labdán „rajta volt”. Pozsonyi Lajos fotósunk a régi-régi idők válogatott jégkorongkapusa jó fotóshoz illően fényképezőgépével dolgozott, de Zsoltika, a kisfia a fényárban oly önfeledten labdázott, hogy csak minden második kép készült az edzésről... Edzés. Edzés villanyfénynél, edzés az Üllői úti FTC-pályán. Minderre 79 évet kellett várni! Majd nyolc évtized, hogy az alapítástól számítva kigyulladt a fény - a mi fényünk - az Üllői úti stadionban. Szólni szerettem volna azokhoz, akikre ez a fény világított. A mi csapatunkhoz, játékosainkhoz, akik akkor is a mieink, ha már nem világítanak a lámpák, s kialszanak a népszerűség 38 Pusztai lefutotta a moszkvai katonákat is... Most mielőtt az első villanyfényes mérkőzésünk krónikáját felidézzük, emlékezzünk meg az első edzésről, amely villanyfényben zajlott. A Fradi műsorfüzetben erről az ünnepről, akkor így írtam:
