Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 14. Fradi emlékkönyv. Százan a Fradi százasokról (Budapest, 1994)
1937: KK DÖNTŐ - A LAZIOVAL Végre ez évben sikerült megnyernünk a Közép-európai Kupát! Nem volt könnyű. A Lazio is jól volt felkészülve és nagyszerű játékosokkal (Piola és társai) álltak ki ellenünk. A győzelemért az utolsó pillanatig kellett küzdeni, de így még értékesebbnek tűnik az eredmény. A Fradi felülmúlta önmagát! Úgy játszottunk, ahogy az ilyen pillanatban, nemcsak a Laziot, de mindenki mást is megvertünk volna. Mind a két mérkőzésen, Budapesten és Rómában potyogtak a gólok és nekünk nagyon kellett vigyáznunk, nehogy egy „téves lépést" tegyünk. A római mérkőzés nem ígért semmi jót. De mindenki erősen koncentrált és annak ellenére, hogy Rómában játszottunk a Lazio ellen (amely Lazio szintén jól játszott), megérdemelten győztünk. Furcsának hangzik, de így igaz: a mérkőzés után mindkét csapat sírt. A Lazio, mert kikapott és a Ferencváros, mert megnyerte a kupát. 8:3 1937. szeptember 19. Hungária út: Magyarország-Csehszlovákia 8:3 (2:2) Góllövö: Sárosi 7, Zsengellér. Az első félidő 2:2 volt. A szünetben, miközben legjobb játékos Cseh Matyi könnyezve közölte velem, hogy a szövetségi kapitány ki akarja tenni a csapatból és arra kért, hogy beszéljek a szövetségi kapitánnyal, mint csapatkapitány. Azonnal beszéltem és meggyőztem a szövetségi kapitányt. Cseh Matyi boldog volt, velem együtt! De úgy éreztem, hogy most még többet kell „adnom", bár addig is megtettem a kötelességemet. Amikor megkezdődött a második félidő, a csapat szárnyakat kapott! Azt csináltunk, amit akartunk. Minden sikerült. Senki egy pillanatra sem állt meg és én mindenáron gólt akartam rúgni. Erősen fedeztek. Majdnem minden alkalommal, amikor a labda felém jött, nem egy, hanem két vagy három ellenfél zavart, akart leszerelni, vagy megelőzni a labdaátvételben. Ennek ellenére a labdát - majdnem mindig - nekem sikerült átvenni - berúgni driblivel vagy anélkül -, bevinni vagy befejelni az ellenfél játékosai között, az ellenfél kapujába. Ezek azok a pillanatok, amikor a csapat vagy egyes játékosok és a közönség egymásra találnak. Amikor a játékos érzi azt a láthatatlan összeköttetést, ami a közösség és közte van, megsokszorozódik az ereje és jobban, eredményesebben játszik! ... és boldog! Én azért is boldog voltam, mert egy válogatott mérkőzésen szereztem dicsőséget a magyar színeknek. Hazámnak. Mindezt csak azért írtam le, hogy a fiatal játékosok tudják, érezzék meg, hogy a sportban és főleg a futballban megkaphatják azt a megelégedést, örömet és boldogságot, amit nagyon nehéz az élet más vonalán elérni. Az út nem könnyű. De megér minden fáradtságot. És ha van tehetségetek: előttetek a világ. Próbáljátok betartani mindazokat az íratlan sportszabályokat, amit itt is megemlítettem. Ha van tehetség és AKARAT ezen a sportúton előre haladni, legyetek nyugodtak, hogy: beérkeztek! VACSORA AZ OSZTRÁK CSAPATTAL A II. világháború befejezése után újra megkezdődött a „Húsvéti Serleg” küzdelem, amelyben rendszerint 2 magyar és 2 osztrák csapat vett részt. Egyik évben Bécsben játszottuk ezt a tornát, a másik évben Budapesten. Ez alkalommal Budapesten rendezték meg ezt a serleg mérkőzést. Atornát az FTC nyerte meg, de nem erről akarok beszélni. Abban az időben nagy élelmiszerhiány volt, úgy nálunk, 54 YBL MIKLÓS TERVEZŐ SZÖVETKEZET
