Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 14. Fradi emlékkönyv. Százan a Fradi százasokról (Budapest, 1994)
mint Ausztriában. De Bécsben sokkal nagyobb, mint Budapesten. Ez meglátszott az osztrák játékosokon is. Mi - feleségem és én - is nehéz helyzetben voltunk, mert a lakásunkat lebombázták, így tehát az Egyetemi Intézet szükséglakásában laktunk. Fürdőszoba, konyha, és egy hosszúkás, de nagy szoba képezte ezt a lakást. Amikor az osztrák csapattagjai elmesélték, hogy milyen nehéz az ottani helyzet, feleségemnek az az ötlete támadt, (hogyha sikerül megfelelő húst kapni) én hívjak meg 2-3 játékost egy gulyás vacsorára; a torna befejezése után. Sikerült a hús beszerzése! Én meghívtam a három legsoványabb játékost, akik ezt kérdezték: ... hozhatom a barátomat is? Megnevezték a barátaikat. Én azokat is meghívtam és nagy nevetés közben beleegyeztem abba, hogy ők is elhozzák a barátaikat. Otthon nem szóltam semmit. Este megérkeztek a vendégek - barátaikkal. Feleségem elhűlten nézte a lépcsőn felsorakozott nagy tömeget, a két csapatot... bár nem voltak 22-en, csak 20-an. A vacsora igen jól sikerült, mert mindenkinek jutott egy tányér gulyás. Mondanom sem kell, hogy több volt benne a burgonya, mint a hús, de a kiéhezett, jó étvágyú osztrák vendégeknek így is nagyon ízlett. Bevallom, hogy amíg hazafelé mentem a fiúkkal, nagyon kíváncsi voltam, hogy feleségem hogyan fogja fogadni ezt a tömeget. De szerencsére a komikus oldaláról fogta fel a dolgot és ezt kiáltotta felém: „Semmi baji, de a gulyásban több lesz a burgonya, mint a hús!” így is volt! Kevés ital mellett elborozgatva, vidám hangulatban végződött a vacsora. A FERENCVÁROS KÉNYSZERLESZÁLLÁSA A Ferencváros futballcsapata 1947. július hó végén indult a mexikói túrájára. A csapat Mészáros - Szusza és Puskás személyében meg volt erősítve, tekintettel a sérülésekre és arra, hogy Mexikóban igen jól játszanak. Az utazás Prágáig vonaton történt, ahonnan repülőgépen mentünk New Yorkon keresztül Mexico Citybe. Szép és érdekes utazás volt és ami fontos, két napon belül odaérkeztünk. Mexico City igen magasan van és bizony nehéz volt alkalmazkodni a levegő ritkaságához. A futball ott is nagyon népszerű és elismert, így tehát az óriási nagy stadionban ugyancsak ki kellett tenni magunkért, hogy jól szerepeljünk. De a Fradi itt is sikeresen megállta a helyét. A mexikói mérkőzések befejezése után a fővárosból, Mexico Cityböl repülőgépen indultunk hazafelé, úgy, hogy útközben New Yorkban még egy mérkőzést játszottunk a Budapestre való indulás előtt. A csapat kitűnő hangulatban szállt fel a repülőgépre Mexico Cityben. Az idő szép volt, de hamarosan megváltozott és mindig rosszabb, a végén viharos lett. Úgy dobálta a mi nagy repülőgépünket, hogy minden pillanatban azt hittük, hogy nekiütődünk az alattunk, mellettünk, vagy körülöttünk kiemelkedő hegycsúcsoknak. Ez tartott egy jó ideig, legalább 30 percig. Egyszer csak a legnagyobb meglepetésünkre a repülőgép mindig jobban közeledett a földhöz, pedig repülőtérnek nyoma sem volt. Síri csönd lett! A pilóta keresett egy helyet, ahova le tud szállni. Pár percig tartott ez a feszültség és azután a hegyek és az erdők között a pilótának kényszerleszállással sikerült a repülőgépet egy kis fennsíkra helyezni. Megdermedten ültünk a helyünkön, mert éreztük, hogy halálos veszélyben voltunk. A gép, amikor földre ért és ott egy darabig még tovább futott, a göröngyös úton erősen ide-oda ugrált, de hál’ Isten egyensúlyba került és így nem borult fel, amit a pilóta ügyességének köszönhettünk. Félelmünk és aggodalmunk nem oldódott fel teljesen, mert ott találtuk magunkat egy ismeretlen helyen a hegyek között egy repülőgépben, amely nem tudott felszállni, egy rádiókészülékkel, amely nem működött... sűrű erdőktől eltakarva, elzárva a világtól. BUDAPEST V. BÉCSI U 1. 55
