FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 15. szám

8 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG Vannak szurkoló dinasztiák, ahol apáról fiúra száll a Ferencváros szere- tete. Fellegi Andrásnál ez másképpen működött, vidéki fiatalemberként ke­rült fel a fővárosba, de hamar megfer­tőzte az Ülői úti levegő. Eddigi nyolc­vanöt esztendejéből több mint fél év­századot hűséges fradistaként töltött el, és még ma is korát meghazudtolva szurkol a meccseken. Közel hatvan esztendő, majdnem két emberöltő. Ennyi ideje a Fradinak drukkolni, esőben, fagyban, kánikulában, dicsérendő dolog. Akiről most szó lesz, 1940 óta szorít a Fe­rencvárosért. Ritka szép példája a klubszeretetnek. Fellegi András először a kezdetről mesél: Nyíregyházán élt, aztán nem sokkal a második világháború kitörése után feljött Budapestre. Alighogy a fővárosba ért, kilátogatott a fatribünös Üllői úti stadionba.- Azóta már megszűnt jugoszláv együttessel játszottak Sárosi Gyurikáék - mondta a veterán drukker. - Hetet gurí­tottak, s úgy megtetszett a játékuk, hogy ezután minden hét­végén ott voltam, ahol az FTC fellépett. Rengeteg mérkőzést láttam, de a vonzalmam a régi maradt. Szurkoltam még Kubáidnak, Lakat doktornak és Császárnak, meg Dalnoki­nak. Aztán pedig Nyilasinak, Lipcseinek, s mindig éppen a hajtás csapatnak, legfeljebb annyit változott az évek alatt, hogy az állóhelyi B középből a lelátó soraiból feljebb kerül­tem. Soha nem voltam az FTC sportolója, de ízig-vérig szorí­tok kedvenceimért. A Fradi az életem. lüüixesa Fradi! Gondoltad-e, hogy ez alatt az idő alatt: j • 6006 bajnoki gólt lőttek a játékosok. ^ • 698 játékos lépett a pályára összesen . • 30 európai és 29 tengerentúli országban mérkőzött. • 517 klubcsapattal találkozott. • 1994-től az Arany Ászok is beleerősített, amiből közel 5 millió hektoliter fogyott azóta. Ezúton kíván boldog születésnapot és további sikeres éveket a Ferencvárosi Torna Clubnak A az Arany Aszok! Szurkoljunk együtt továbbra is! Czibor Zoli sírjánál - Fradi zászlóval...- Még ma is kijár a meccsekre?- Igen, bár már nem sűrűn. Amikor késő este kezdődik a találkozó, nem merem vállalni a rizikót. Olyan idős ember­nek, mint én, a közbiztonsági állapotok miatt, éjfél közeled­tével nem tanácsos a fővárosi utcákat járnia. De ha például, jóbarátom, a krónikás, Nagy Béla külföldre vagy vidéki meccsre utazást szervez, ott vagyok az autóbuszon. Remek kis társaság a miénk, akik a humorért sem mennek a szom­szédba. Jóízűen nevet azon, hogy néha az állandó tagokból álló csoport poénból a tagság kemény magjának nevezi. Bár Ban­di bácsi fanatikus, de csak a józan határokon belül drukkol. Igaz, előfordult már, hogy rászóltok a lelátón: papa, ne olya hevesen...- Pedig nyugodt fajta vagyok, nehéz felidegesíteni. Ennek is köszönhetem hosszú életemet. Szurkolok a Ferencvárosért, minden egyes játékosnak. Izgultam Sárosi Gyurkáért és Al­bert Flóriánért, Fenyvesi Mátéért, ismertem Nyilasit, legtöbb­jüket még az ifiből. Az FTC-ről mindenkivel mindenütt tudok beszélni. Azaz hogy - a mérkőzést kivéve. Az más! Akkor együtt élek a játékkal, annak minden mozdulatával. Minden labdatovábbításnak, ívelésnek, támadásnak, védésnek jelen­tősége van, amelyre ott és akkor oda kell figyelni. Elfogult, de nem irreális, nyugodtan szemléli az átalaku­ló, formálódó csapatokat, ismeri a hazai erőviszonyokat. So­kan kérdezik tőle, mikor nyer ismét bajnokságot a Fradi, s mindenkinek azt válaszolja: türelem! Életfilozófiája a nyu­galom.- Voltak kedvenc focistái?- Hát persze. Legjobban Sárosi Gyurit szerettem. Intelli­gens, korrekt focista volt. Megkönnyeztem, amikor a Vasas elleni búcsúmérkőzés után a többiek a vállukon vitték le. Olaszországba ment, s az életem egyik legszebb ajándéka volt, hogy évekkel később Genovában találkozhattam vele. De Albert Flóriért is rajongtam, kiváló focista volt, nem hiá­ba kapott Aranylabdát. Emlékek közben történetek után kutattunk, persze vannak szép számmal, de végül arra a megállapodásra jutunk, sok­sok hétköznapi élménye van, amely fociról, Fradiról szól, s ünnepi. Nem csak azért, mert a klub századik centenáriumát tartja. A csapat sorsával törődő, ám egyszerű ember. Nem­csak kiabál vagy bosszankodik, örül vagy elégedett. A sport, a labdarúgás, a Fradi vonzódás hozzá tartozik az életéhez, színesíti azt. Réső Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents