FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 15. szám
FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG 7 Székelyföldi fradisták a balhés rangadón A Ssékelyudvarhelyi FutbaMub ajándéka, a 100 éves Ferencvárosnak A szív ajándéka... Mózes István, a székelyudvarhelyi FC Budvár elnöke átnyújtja a centenáriumra készített míves erdélyi fafaragást Torgyán Józsefnek, az FTC elnökének Noha az utóbbi évek eseményei miatt némileg kopott o klub hírneve, azért még szerte az országban, a határon túli magyarság körében meg pláne, hatalmas szeretettel fogadják a Ferencvárost. Erdélyben például köztudottan sok Fradi- szurkoló él. A Partiumban is, de különösen Székelyföldön. Mindezt az FTC öregfiúk labdarúgó csapatával székelyudvarhelyi látogatásunk során alaposon megtapasztalhattuk. Csodálatos emberekkel, remek futballistákkal találkozhattunk, s külön emelte az esemény rangját, hogy körünkben volt Buzánszky Jenő, az aranycsapat legendás jobbhátvédje is. Akkori látogatásunkat most tavasszal viszonozták székely barátaink, s a programot szándékosan a Ferencváros—Újpest rangadóhoz igazítottuk. Mózes István, a székelyudvarhelyi FC Budvár elnökének vezetésével, a derbi előtt egy nappal érkeztek Budapestre az erdélyi old boyok. Az együttes Rákospalotán, az ős-fradista Soós Gábornak köszönhetően, az egykori kiváló kultusz- miniszterünkről, Klebersberg Kunóról elnevezett árnyas utcában, a Palota Panzióban kvártélyozta be magát. Vendégeink remekül érezték magukat a családias Palota Panzióban és a vendéglátó Soós úr nem sokat teketóriázott, hamarosan előkerültek a finomabbnál finomabb házipálinkák, borok és sörök. Máté Janival, a Liverpoolban emlékezetes és továbbjutást érő gólt szerzett Fradi-centerrel már csak azért is örvendtünk az emelkedettebb hangulatnak, mert másnap, a decemberi székelyudvarhelyi mérkőzés visszavágójára került sor, amit bizony akkor 7-3- ra elveszítettünk. Barátainkat egy idő után nem csak a visszavágó, hanem az FTC körül zajló események érdekelték igazán. Bár a klubon belül már nem olyan a hangulat, mint régen, de holnap meglátjátok, azért él még a ferencvárosi virtus." - jelentettük ki egyöntetűen. Az Üllői úti derbi előtt azonban Rákosszentmihályon, a RAFC- pályán megmérkőztünk az erdélyi öregfiúkkal, de sajnos megint kikaptunk, ezúttal 6-3-ra. Pedig nem is álltunk fel rosszul. A hajdani zöld-fehér labdarúgók közül Mucha József \qUq el a szakvezetői feladatokat, a csapatban pedig többek között a „Blohin-ölő" Martos Győző, a már említett Máté János, a nemrég visszavonult FIFA- bíró Vad István, a Kossuth-díjas színművész Dörner György, a kapuban remeklő Tettamanti Gyula, továbbá az FTC vízilabdacsapatának egykori kapitánya Varga Gusztáv, aztán Markovics József és e sorok írója is helyet kapott. A meccset és vendégeinket megtisztelte jelenlétével Pilhál György, a remek tollú publicista, mellesleg lila rajongó, továbbá Törőcsik András, az ősi rivális Újpest táncoslábú centere is, aki azonban délután Vecsésen szerepelt bajnokin, emiatt kihagyta a fellépést. Az erdélyi old boyok - köztük Hosszú Attila, Borbély Albert, Tamás Zoltán, Péter Imre, László Endre, Pető József, Gál Áron, Dénes Ödön, Veress László - szeretettel köszöntötték a mérsékelt fradisták körében is mg mindig népszerű „Törőt". A zöld-lila baráti csevely végén egyöntetű volt a vélemény, csak a rangadón is hasonló hangulat uralkodjék. Nem rajtunk múlott, hogy nem így lett. A kiadós verés után, kiadós ebéd következett, köszönhetően az ugyancsak szív-lélek Varga Ferencnek, a RAFC „zöldvérű' szakosztályvezetőjének, s a szenzációs pörkölt elfogyasztása után a konvoj megindult az Üllői út felé. A Népligetnél aztán belecsöppentünk az utcai harc kellős közepébe. A sokat tapasztalt, s a hírhedt Securitátétól sem megijedő erdélyi sportemberek riadtan szemlélték az eseményeket, és közülük néhányon megjegyezték: talán jobb lenne tévén megnézni a meccset. A többség azonban másként döntött, elvégre Mózes István klubelnök egy míves ajándékot kívánt átadni a székelyudvarhelyiek nevében Torgyán Józsefnek, az FTC elnökének, a 100 éves jubileum alkalmából. Előtte azonban a folyamatos lovas attak miatt kénytelenek voltunk háromszor oda-vissza futva megtenni az utat a Népliget és a klubház között, de a legfenyegetőbbnek a lelátóról a lovasrendőrök felé hajított öklömnyi kődarabok bizonyultak, amelyeket szerencsére mindannyian sikeresen kikerültünk. Később nagy nehezen feljutottunk a lelátóra, majd a meccs végén a sajtótájékoztatóra is. Mózes István, az FC Budvár elnöke itt nyújtotta át dr. Torgyán Józsefnek a Waum Péter fafaragó mester által, a centenáriumra készített gyönyörű ajándékot, egy tölgyfafaragást, amelyen a Fradi-címerben egy Zöld Sas volt látható. Torgyán József, a hektikus események, a felfokozott hangulat dacára, feltűnően örült a kedvességnek. A viharos derbit követően, a ferencvárosi győzelemnek örvendő társaság nagysikerű banketten vett részt, amelye a Fradi-induló és a Székely-himnusz vitte a prímet. Szabadkozva említettük Mózes Istvánnak és csapatának, hogy jól kifogtuk ezt a balhés meccset, mire ők azt válaszolták: legalább egyszer élesben, a front kellős közepén láthatták, olykor milyen egy- egy Fradi-Újpest felvezetése. Persze, idővel minden megszépül, ám a lovasrendőrök előli inolást, de főként a fejünk felett repkedő kőzáport azért tudnánk feledni. Kicsiny, de annál egységesebb ferencvárosi öregfiúk csapatunk barátságát a székelyföldi együttessel azonban még a valóban veszedelmes események sem homályo- síthatták el, s vendégeink a lelkünkre kötötték, tudatosítsuk az összes Fradi-drukkerben: Székelyudvarhelyen és szerte Székelyföldön szeretettel látnak minden zöld-fehér hívőt. Akárcsak mi Budapesten az Erdélyből érkezőket, hiszen az Üllői úton ők is mindenkor otthonra lelnek. Elvégre több száz kilométerrel távolabb mindenkor nehezebb megtartani az identitás tudatot. A ferencvárosit is. Nekik sikerült... Bánki József
