Fradi újság (1998)

1998 / 6. szám

17 FRADI ÚJSÁG TUDTAM, HOGY A FRADIÉRT TESZEM Sajnos, a világ már csak olyan, hogy kevesen mondhatják el magukról: szíve­sen járnak be a munkahelyükre és szívesen csinálják azt, amivel foglalkoznak. Kobilik Mihály azonban ilyen ember; persze könnyű neki, hiszen az Üllői úti FTC- központban dolgozott és dolgozik ma is. Természetesen ilyen munkahely csak annak jó, aki ízig-vérig fradista, márpe­dig Kobilik Mihályra tökéletesen illik ez a jellemzés.- Nekem gyerekkori szerelem volt a Fradi, és ez a szeretet a klub iránt egész életemen végigkísért - mondta büszkén.- Miért éppen a Fradiba lett „szerelmes"?- Mint minden kőbányai gyerek, én is már egészen kis koromban megszeret­tem a focit. A haverokkal 1946-ban elmentünk egy Ferencváros—ErSor MADISZ meccsre, amelyen öt-kettőre győzött a Fradi. Nagyon jól játszottak a zöld-fehé­rek azon a mérkőzésen, még köztük volt Sárosi Gyurka is. Viszonylag közel volt az Üllői úti stadion, így aztán rendszeresen ott voltunk a Fradi-meccseken. A mi éle­tünkben nagyon fontos volt, hogy győzzön a Ferencváros, és azt mi is láthassuk.-Akkoriban a hires B-közép volt a hangadó az Üllői úton...- Én is szoros kapcsolatban voltam ezzel a remek társasággal, köztük a legen­dás zászlótartóval, Krampusszal és Bauer Mikivel. Nagyon sokat jelentett szá­munkra a Fradi, ezért vidékre is elkísértük a fiúkat. Igaz, sokáig más volt a neve és a színe a klubnak, de nekünk mindig is Fradi volt.- Más ferencvárosi szakosztályok eseményeire is kijártak?- Természetesen. Különösen a hokit kedveltük, minden télen ott szorongtunk a lelátókon. Nagyszerű játékosok jégkorongoztak abban az időben a Fradiban: Po­zsonyi Lajos, a Kárász testvérek, Grimm Gyuri, Horváth Öcsi, Schwalm Béla és még jó néhányan. A vízilabdázók és a kézilabdázók meccseire ritkábban jutottunk el, mert azok sokszor ütköztek a labdarúgó-mérkőzésekkel. Azért a régi, Üllői úti salakos pályán sok nagy kézilabdacsatát láttunk, Sterbinszky vagy Csiha Magdi játékára ma is szívesen emlékszem.- A számtalan nagy ferencvárosi sportélmény közül ki tudna emelni néhányat?- Hozzám mindig a labdarúgás állt a legközelebb. Számomra az aranycsapat szó az 1948-49-es Fradit jelenti. Aztán az Albert-Varga-féle gárda nagyszerű meccseit, a nemzetközi sikereit, köztük a WK-győzelmet ma is szoktam emleget­ni. Kocsis Sanyi fejeseit, Deák „Bamba" lövéseit, vagy Karába gólját a Manches­ter United ellen soha nem lehet elfelejteni. Később a Nyilasi és Ebedli nevével fémjelzett társaság is maradandót nyújtott a hazai és a külföldi (utballpályákon. Sajnos, azóta nincsenek olyan játékosok a Ferencvárosban, akik igazi példaképek lehetnek a mai fiatal szurkolók számára.- Hogyan került az Üllői útra mint alkalmazott?- A bátyám, Gyuri a hetvenes évek elején már itt dolgozott fűtőként. Ő szólt, hogy keresnek karbantartó lakatost, én pedig jelentkeztem erre az állásra, és nagy örömömre fel is vettek. Ennek már huszonöt esztendeje, és azóta is itt dolgozom. Két éve ugyan hivatalosan már nyugdíjas vagyok, de változatlanul bejárok az Ül­lői útra dolgozni.-Azt mondják itt a klubházban, hogy a Fradiban csak papiron létezik munka­köri leírás...- Ez így is van. Én szívesen csináltam mindent, ami segítette a sportlétesít­mények működését, vagy használt a klubnak. Ha kellett, havat lapátoltam, ha kel­lett, kerítést festettem; a lényeg az volt, hogy tudtam, a Fradiért teszem. Ezért én mindig örömöt találtam a munkában az Üllői úton. A sok-sok apró dolog mellett akadtak nagy jelentőségű munkák is, mint például a lelátók vagy a pálya körüli rácsszerkezet elkészítése. Itt, a Fradi-pályán soha nem fordulhat elő olyasmi, mint nemrég a Bernabeu- stadionban, a Real Madrid-Dortmund meccsen, amikor hetvenöt percet késett a kezdés egy kis probléma miatt. Nálunk minden mérkőzésen ügyeletet tart a kar­bantartó részleg, így ha bármilyen rendkívüli esemény történik, azonnal közbe tu­dunk lépni, és elhárítjuk a hibát.- A család hogyan viselte ezt az egész életen át tartó Iradizmust?- Büszkén mondhatom, hogy a Kobilik-család igazi fradista család. A felesé­gem is szereti a sportot, és négy éve ő is itt dolgozik a klubházban. Mivel portás, vele gyakrabban találkozhatnak a szurkolók, mint a magamfajta háttérmunkással. A lányom kézilabdázott a Fradiban, de egy sérülés miatt abbahagyta. Az ő fia a legkisebbek között jégkorongozik; azt ugye, mondanom sem kell, hogy a Ferenc­városban. A bátyám lányai szintén kézilabdáztak, közülük Györgyi éveken át sta­bil tagja volt a felnőtt női csapatnak. Neki is van fia, aki a Fradi korosztályos csa­patában focizik. Szóval, a családunk a maga módján igyekszik tenni a Fradi után­pótlásáért. (margay) Ilii úti kapufák A Ferencváros stadionjában kötik az ebet a karóhoz: náluk csekély negyedóra csúszást okozott volna a lécek kimarjulása. A hálótartó vasat azért nem kötözik a B kö­zép előtti védőhálóhoz, így eleve megóvják magukat a hasonló balesetektől. Ha mégis megtörténne a baj, kész akciótervük van: a részleteket Kaszás Pál, az FTC létesít­ményvezetője kötötte az orrunkra.- Ön is jól szórakozott, amikor látta, mily kétségbeesetten rohan- gásznak madridi kollégái a Bernabeu-aréna játékterén?- Ugyan, el sem mosolyodtam. Inkább sajnáltam az illető urakat. Ugyanakkor nem értettem a két­ségbeesésüket. Nem feltételeztem, hogy egy ilyen gazdag klubnál nem készülnek fel az efféle vis ma­jorokra.- Mit tett volna a helyükben?- Akkor már nekem sem lett volna jobb ötletem, mindenáron kaput kerítettem volna, bármi áron. Előre gondolkodni azonban ingyen is lehet.- Szóval, az Üllői úti stadionban nem kellene kapkodniuk?- Biztosan kínos lenne az ügy, de legföljebb sietnénk a hiba korri­gálásával. A veríték legfeljebb ezért verné ki a fiúkat, különben tudják, mi a dolguk. A Könyves Kálmán körút felőli lelátó alatt egy tágas tárolót alakítottak ki: itt rejte­zik a mi kis tartalék kapunk. Egyéb­ként pontosan olyan gyártmány, mint amilyen Madridban kidőlt. Valahol olvastam, fából készült a léc, azért tört ki tőből oly könnyen. Ez marhaság, jó kis alumínium­csőből öntetnek ezek a kapuk, s nem mennek tönkre egykönnyen. Extrém esetben persze csak csi­nálni kell valamit.- Miként helyeznék be az új szerkezetet?- Az alján egy majd félméteres elem csúszik az előre kiképzett csatornába, ily módon pillanatok alatt felállítható. Mi hálóval is fel­szereltük a tartalék kerevetet, ezért azzal sem kellene újból bíbelődni. Summa summárum: tizenöt perc alatt készen lennénk.- Mennyibe kerül egy ilyen rit­kán cserélendő jószág?- No, ez meg a másik érdekes­ség. A mi kapunk, s ahogy láttam, az eredeti reálos darab, olasz gyártmány. Átszámítva cirka 270 ezer forint egy pár. Egyet nem le­het kapni, ezért én a másikra kere­keket szereltetek, egy hordozható úgyis elkél az edzőpályára. Attól azért nem tartok komolyan, hogy egyszerre mindkét oldalon hanyatt vágnák magukat a lécek. A Madrid mindenesetre az óvás visszavoná­sa ellenére is szépen megfizetett a malőrért. Sebtében négy kaput vá­sároltak: tán, hogy szó ne érje a ház elejét, épp Németországból. A szállító a gyorsasági felárral pom­pásan átvágta őket, négyezer dol­lárt kért két garnitúráért. Ez majd kétszerese a piaci árnak. Mindegy, ez legyen az ő gondjuk.- Munkája ugyan megköveteli, mégis miként tud ily előrelátó len­ni?- Korábban hangmérnökként dolgoztam nagy szabadtéri esemé­nyeken, így például Szegeden is. Tapasztaltam, egy kisebbfajta tech­nikai hiba, mily hatalmas gondokat okoz, ha záros határidőn belül kell megoldani. Őszintén szólva nálunk az MTK őszi Bajnokok Ligája-se­lejtezőjén adódó gikszert, a világí­tás kihunyását is könnyebben elhá­rítottuk volna. Az esti meccseken nem bízzuk magunkat a véletlenre, csakis a szakemberekre. Az elekt­romos művektől állandó ügyeletet kértünk, ezért nyugodtan várjuk a rangadókat. A legnagyobb baj az lehet, hogyha egyszer-egyszer a csapat nem játszik fényesen. De ez már nem az én asztalom. G. G

Next

/
Thumbnails
Contents