Fradi újság (1998)

1998 / 6. szám

18 FRADI ÚJSÁG Zöld kamerával Mivel a sportközvetítések operatőrei is hús-vér emberek, bizony nekik is lehet kedvenc csapatuk. Nincs könnyű dolguk, hiszen gondoljunk csak bele, kamerával a kézben óvakodni kell a hevesebb érze­lemnyilvánítástól, mert mit látna a nép, ha a kame- raman mondjuk felugrana egy-egy gólnál vagy vita­tott tizenegyesnél... Berekméri András majd két évtizede kezeli a bonyolult szerkezetet a kameraál­lásban, s hiába csörgedezik ereiben zöld- fehér vér, mindig visszafogottabban örül a Fradi-találatoknak.- Mióta is szurkolsz a Ferencváros­nak? - kérdeztük tőle.- Csepelen laktunk, s ha jól emlék­szem, tízéves koromban kimentem egy Csepel—Fradira. Eleve úgy indultunk el otthonról, hogy megnézzük azt a fiatal srácot, aki akkoriban 5-ös mezben bűvöl­te a labdát, s úgy hívták: Varga Zoltán. Az eredményre már nem emlékszem, de azt tudom, azon a meccsen jegyeztem el magam örökre az FTC-vel.- S onnantól kezdve nyilván már nemcsak a csepeli stadionba jártál ki a Fradi mérkőzéseire.- 1966-tól már folyamatosan vásárol­tam a 2 forintos diákbelépőket. Geológiai technikumba jártam, a csoportunkból szerencsére mindenki fradista volt, így aztán együtt utaztunk a vidéki találkozók­ra is. Én az edzőmeccseket jobban élvez­tem, mert akkor minden egyes alsóbb osztályú ellenfelet gyönyörű játékkal és nyolc-tíz góllal vertük.- Azért gondolom, a nagyobb rang­adókra is szívesen emlékszel vissz'a.- Természetesen az egykori Fradi-Dózsák fantasztikus hangulatát so­ha nem felejtem el. Aztán ugye Varga Zo­li szabadrúgásgólja, amit úgy lőtt, hogy a labdát igazgatva még fel sem egyenese­dett görnyedt testhelyzetéből, Bicskei meg sem tudott mozdulni... De a legem­lékezetesebb rangadó mégis egy másik Honvéd elleni meccs volt a számomra, a zsúfolásig telt Népstadionban 4-3-ra győztünk úgy, hogy a 89. percben 3-2- ről egyenlítettek a kispestiek, erre nekünk a középkezdés után már éppen csak annyi időnk maradt, hogy rúgjunk még egy gólt. Sikerült.- Mikor kezdődött a tévés pályafutá­sod?- 1975-ben segédoperatőrként kerül­tem a tévéhez, öt évre rá lettem kamera- man. Mahrer Emiltől, a Telesport főren­dezőjétől minden segítséget megkaptam ahhoz, hogy rövid idő alatt komoly ta­pasztalatokra, rutinra tehessek szert. Az­óta folyamatosan kivettem a részem a rangosabb futballközvetítésekből, több mint száz bajnoki vagy kupameccsen és vagy ötven válogatott találkozón működ­tem közre.-Akkor nem véletlen, hogy a Duna TV 1993-ban alakult Hatat stábja veled is szá­molt.- Igen, azt hiszem ez a gárda a hazai sportközvetítések terén kiemelkedő mun­kát végez. Örülök, hogy én is tagja lehe­tek, s büszke vagyok arra, hogy 1995-ben a Magyar Kupa meccsekkel minden addi­gi nézettségi indexet sikerült felülmúl­nunk. Egyébként egy ideig a TS és a Du­na mellett dolgoztam a TV3 sportosztá­lyán is, egyedüli operatőrként.- Munka közben szoktál, egyáltalán lehet szurkolni?- Mindenki tudja rólam, hogy nem vagyok klubsemleges, ettől függetlenül a Fradi meccseire is beosztanak. Egy bé­lyegnagyságú keresőt nézek, amelyen ak­kora a labda, mint egy légypiszok, ezért olyan erősen kell koncentrálnom, hogy nem is marad energia a szurkolásra. Nem engedhetem meg magamnak, hogy elra­gadjon a hév.-Akadt olyan szituáció, amikor valami miatt lemaradtál egy tonlos jelenetről?- Egyszer egy Fradi-drukker felugrott előttem egy ordító gólhelyzetnél, s a kar­jával odébb lökte a kamerát, így nem tud­tuk bemutatni a nézőknek a találatot. Sen­ki nem hibáztatott érte. Ha előfordulna, hogy miattam maradnánk le egy Fradi- gólról, alighanem világgá is mennék szé­gyenemben, amúgy is leharapnák a feje­met. Szerencsére erre még nem volt, s remélem, nem is lesz példa.- Lehet, hogy furcsa a kérdés: van közvetítésálmod?- Persze, mint ahogy a színészeknek is van szerepálmuk. Szeretnék minél több Bajnokok Ligája-mérkőzést közvetíteni, s azt kívánom, ehhez minél nagyobb önfe­gyelemre legyen szükségem, nehogy le­maradjunk a Fradi-gólokról. (n. gy.) A szív ajándéka... FRÄB3 ájSáQ A Ferencvárosi Torna Club hivatalos lapja Felelős kiadó: Dr. Szívós István, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: O & O Design Bt. Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fradi fotótár A kiadvány az FTC hivatalos nyomdájában, a PRINTSELF Kft. gondozásában jelent meg. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád Mr. Kick „Zárjon be a gyár!” szól a rádióban és a tévében, szinte egyfolytában. A diszkókban oly népszerű nóta és a jópofa videoklip Mr. Rick-et dicséri, aki korábban az Erik, a Viking című formációval készítette lemezeit. És aki sokakkal el­lentétben nem hangoztatja fennen, hogy ízig-vérig Ferenc- város-drukker. Pedig neki még lenne is rá alapja...- Ez nálunk családi tradíció - mondja. - Az apám is hatalmas fradista, az anyai nagyapám viszont UTE-szurkoló. Namármost, amikor a tévé közvetített egy-egy Fradi—Újpest rangadót, rendre összevesztek, néha annyira üvöltöztek egymással, hogy szegény nagyanyám egy idő után meg­tiltotta nekik a közös meccsnézést. Ak­koriban gondolkodtam el, hogy mi le­het az az érzés, ami ilyen indulatokat válthat ki az emberekből. Persze az apám pártjára álltam, így lettem én is örökre zöld-fehér hívő. Ráadásul most a IX. kerületben lakom.- Kedvenc játékosod?- Az én generációm Nyilasi Tiboron nőtt fel, ő volt a példaképem. Mezőtú­ron születtem, a Szolnoki MÁV MTE ili- jében csakis a 8-as számú mezben ját­szottam.- Milyen poszton?- Nyílhoz hasonlóan középpályás voltam. Nem is ment rosszul a futball, csakhogy hamar el kellett döntenem, hogy zenélek vagy a labdarúgásra te­szem fel az életem. Mert a kettő együtt nem mehetett. Talán jól választot­tam...- Mióta jársz rendszeresen az Üllői útra?- No, ez szintén Nyilasi Tibihez kö­tődik. Akkor kerültem fel Pestre, amikor ő lett az edző, emlékszem, Lipcsei Pe­ti szinte gyerek volt még. Azt a Fradit szerettem meg igazán, később össze­barátkoztunk néhány játékossal, Szeiler Józsival, Zavával és Szűcs Misivel. Utána már az edzéseken is gyakorta megfordultam.- Ugye velük készült egy közös fo­tó is, futballmezben?- Igen, az egyik napilap megígérte, hogy a velem készített interjú illusztrá­ciójaként le is közli ezeket a felvétele­ket. Nagyon készültem a dologra, le is fogytam vagy húsz kilót, erre semmi nem lett belőle. És még a fényképeket sem tehettem el, mert nem kaptam meg a fotóstól. Sebaj, bízom benne, hogy lesz még alkalom valami hason­lóra.- Egyébként honnan szoktad végig­nézni a mérkőzéseket?- A 12-es és a 13-as szektor a törzshelyem. Bár olykor-olykor bevitt egy-egy ismerősöm a sajtópáholyba is.- Gondolom, a „Zárjon be a gyár!” elsöprő sikere óta kevesebb meccsre tudsz kijönni, hiszen igencsak megsza­porodhattak a fellépések.- Nem panaszkodom. A szombat este 5 órai meccskezdés még nem rossz, hiszen a bulik általában jóval ké­sőbb kezdődnek, s mielőtt elindulok, meg tudom nézni a srácokat. A 7 órás, villanyfényes találkozókkal már bajban leszek, valószínűleg ki kell hagynom néhányat.- Más sportágak nem érdekelnek, csak a foci?- Egyéb sporteseményekre is oda­figyelek, az újságot is úgy lapozom át, hogy minden Fradi-vonatkozású inter­jút, eredményt vagy hírt végigböngé­szek. A kedvenc újságárusom is min­dig felhívja a figyelmemet, hogy há­nyadik oldalon mit találok. De nem ta­gadom, csak és kizárólag a futballcsa­patért tudok tiszta szívemből lelkesed­ni. így alakult.- Nem emlékszem olyan nyilatko­zatodra, ahol kiemelted volna hithű fradista mivoltodat.- Nem vagyok az a fajta, aki így akarja növelni pár százalékkal a nép­szerűségi indexét. Jónéhány popsztár, színész vagy közéleti személyiség di­csekszik azzal, hogy nála talán csak el­vétve akad nagyobb Fradi-szurkoló, és én még csak véletlenül sem botlottam bele egyetlen meccsen sem. Azért ez nem lehet csupán a véletlen müve... És szerintem nemcsak a Bajnokok Li­gájára, meg a Newcastle elleni találko­zókra kell látványosan kijönni, egy iga­zi fradistának egy Stadler ellen is illik ott ülni a lelátón. No látod, azon a leg­utóbbi Stadler-meccsen az úgymond „nagy fradista" sztárok biztosan nem voltak kinn...- A bajnoki elmekkel végződött szezonok zárásaként az utóbbi években nagy fiesztákra került sor, ahol pop­sztárok is felléptek. Te mikor jössz énekelni az Üllői útra?- Bármikor, ha hívnak. De számom­ra már egy egyszerű kezdőrúgás is hatalmas megtiszteltetés lenne. (naszály)

Next

/
Thumbnails
Contents