Fradi újság (1998)
1998 / 7. szám
11 FRADI ÚJSÁG 65 év a Fradi telkén Az FTC születésnapjához közeledve egy olyan fradistát kerestünk, aki a Ferencvárosban született, és ma is itt él! Akit kerestünk - „karnyújtásnyira” találtuk... CSISZÁR ISTVÁN 1919-ben a Franzstadtban, Nagyvárad téren, az István kórházban született. 1933-tól pedig a Fradi-pálya Gyáli úti sarkán lakik!- Édesapám az István kórház főportása volt, anyám pedig a kórházi konyhán főzött. Apám sportszereiét mutatja: ő alapította meg a Ferencvárosi Sport Egyletet, ebből lett később a Fások klubja. Emlékszem a Gyáli úti sorompón túl, a katonaréten csinálták meg az első pályájukat. A játékosok az ócska tehervagonokban öltözködtek. Az FSE később a Fornyák utcai pályára került amely köztudottan a Fradinak is edzőpályául szolgált. Ma már nem létezik, hiszen a területet a honvédség beépítette.- Mikor költöztek a Gyáli út-Könyves Kálmán körút sarkára, azaz a Fradival közös területre?- Édesapám halála után, 1933-ban a Gyáli út 10. lett az otthonunk. Ez a terület - amely megfelel a mostani edzőpályának és a saroképületek alkotta tömbnek - az első világháború idején szükség katonakórház volt. Aztán Zita-telep néven szükséglakásokat képeztek ki a barakkokból. Ahol mi lakunk, ott korábban orvosok, ápolók szállásai voltak. Na, és talán senki sem tudja, hogy a Zita-telep egyik rozoga épületében működött a Szatmáriféle vendéglő. Körülbelül a mai edzőpálya közepénél... Aztán lebontották és áttelepítették a Gyáli út-Könyves Kálmán körút sarokra - tehát a pályával szembeni oldalra.- Akinek a lakása egy lutball- pálya területén van - gondolom minden meccsen ott szurkol a lelátón...- Természetesen sok-sok mérkőzést láttam, hiszen tőlem még jegyet sem kértek, csak átmentem a telken és máris a Fradi „felségterületén” lépkedtem. A Springer-szoborral szembeni tribünön volt a törzshelyem. Akkor is ott álltam, amikor szegény Korányinak eltört a lába egy olasz-magyaron. Később még egy lábtörés tanúja voltam: Rudas Feri végzetes sérülését is láttam. No és hát az 1947-es tribün leszakadáskor is közel álltam a és 1956 ja felemelő ünnepség színhelye volt csütörtökön délután. A felhőtlen égről kellemesen sütött a nap. A lelátók tetején enyhe novemberi szél fújdo- gálta a zászlókat: nemzeti színű lobogónkat és mellette egy másik zás- zlt, azt a zászlót, amelyet csaknem egy évtizeddel ezelőtt rakott fel a klubház padlására a pályagondnok: a zöld-fehér zászlót. A Springer-szobor felőli oldalon a futópálya vörös salakján már ott állt a Forradalmi Bizottság részére fenntartott széles asztal, beborítva a ferencvárosi szurkolók szeretett színével, a zöld-fehér színnel. Az emberek egyre nagyobb számban fordultak be a pálya kapuján. Egyszerűen öltözött emberek áradata lepte el a klubház előtti teret, hogy szemtanúja legyen annak a pillanatnak, amikor kimondják: újra megalakult a Ferencvárosi Torna Club! Görög Sándor, a Kábel- és Műanyaggyár őszhajú munkása remegő kezekkel simogatja a régi jelvényt, amely már ott ékeskedik kabátja gomblyukában. Betotyog Mester Gyuri bácsi is, szemüvege megnedvesedik. Hang nem jön ki a torkán, csak bólogat, amikor a körülötte állók egyre ismételgetik: - Ezt is megértük... Az ünnepség rövid. Tulajdonképpen csak arról van szó, hogy a szerdán választott Forradalmi Bizottság a szurkolókkal egyetemben kimondja a Ferencvárosi Torna Club újjáalakulását. Tóth Lajos dr. a Ferencváros egykori főtitkára bejelenti, hogy a végleges vezetőséget csak később választják meg. Kispéter Mihály a szurkolók nagy üdvrivalgása, ütemes tapsa közepette lép a mikrofon elé és a játékosok nevében beszél.- Nagyon, nagyon boldog vagyok - mondja elcsukló hangon. Arra kérem a szurkolóinkat, hogy továbbra is tartsanak ki a csapat mellett úgy, mint ahogy eddig tették. Segítsen az Isten mindannyi- uilkat! Magyar Népsport 1956. november 2. szörnyű helyhez. Ennyi talán elég is a fekete emlékekből. A sok-sok nagyszerű mérkőzés emléke jóval kedvesebb. Az örökrangadók mind felejthetetlenek, már csak azért is, mert egy MTK-szurkoló barátommal ezeken jókat élcelődtünk... Kis cukkoló mon- dókák akkor is léteztek, például, ami hirtelen eszembe jut: „Tiki Taki-Táncos - ég a Ferencváros..." A negyvenes évek elején a Nagyváradi AC elleni rangadók mind nagy élményt jelentettek.- Kedvenc játékosok?- A Sárosi testvéreket szerettem a legjobban, pályán és magánéletben rendkívül szimpatikusak voltak. Toldi Gézát Fradi-szí- véért, bomba góljaiért, Gyetvai Lacit látványos elfutásaiért kedveltem. Aztán jöttek az új generációk, Rudasék, Dékányék. Alberték. Sok játékost - így Dékányt, majd Flórit is - kölyök- játékos korától nap mint nap láthattam. Sőt Ombódi Imrét egész kiskorától, hiszen ő is lakott a Gyáli úton - a szomszédunk volt. Még a térdemen is lovagoltat- tam. .. Aztán később már ő vágtatott a Fradi-pályán - nagyon jó játékos lett belőle.- Csiszár bácsi futballozott, sportolt?- Az FTC ökölvívója voltam, a felnőtt CSB-n is elindítottak. Kétszer kiütöttek, háromszor pontozással veszítettem, kétszer pontozással győztem. Szóval nem voltam egy fenomén. Amire azonban büszke vagyok: nemcsak édesapám, hanem én is alapítottam egy alsóosztályú kis futballcsapatot:. a Csatornázási Művek klubját. Éveken át - azon a szinten - szép sikereink voltak.- A gyerekek is a Fradi-pálya tribünjeinek tövében nőttek lel?- Természetes, a három gyerek kapcsolódik is a Fradihoz. Mindkét lányom itt teniszezett, a nagyobbik jó közepes eredményeket is elért. Őt Anikónak hívják és később Csánk Laci a Fradi örökös bajnok jégkorong-kapusának a felesége lett. Ildikót Rátkai Laci, a Ferencváros futballistája vette el. Pista fiam, az Üllői úton mindennapos - „Csiszi” az FTC Sportlétesítmények autós anyagbeszerzője.- Nem elképzelhetetlen, hogy a régi Gyáli úti házakat lebontják - vagyis megszűnik a hajdani franzstadti otthon. Gondolom ez nagyon fájó lenne...- Amennyiben lebontásra ítélik házunkat, azt nagyon fájó szívvel venném tudomásul. Ennyi évtized után ez gondolom érthető. Mindig jól éreztem magam, szerettem ezt a sporttal, Fradival átitatott légkört - szerettem a Franzstadtot, utcáival, tereivel, kis sportpályáival, hangulatos kisvendéglőivel, az itteni mindig szegény embereivel. Mi nem dúskáltunk sohasem. Én mégis nagyon gazdagnak érzem magam... Nagy Béla Arany Aszok Jobban csúszi
