Fradi újság (1998)
1998 / 7. szám
12 FRADI ÚJSÁG Magyarország egyik legeredményesebb kerékpárosa Pais Péter, a Stollwerck-FTC harminchat esztendős versenyzője. A kiváló bringás eddigi pályafutása során csak a felnőttek között 74 bajnoki címet szerzett.- A kezdő lépések a legtöbb sportolónál nagyon lontosak. Te hogyan lettél kerékpáros? - Kérdeztem Pais Pétert.- Csak egy jó szomszéd kellett hozzá... Gyerekkoromban egy házban laktunk Pécsföldi Ottóval, és az apámmal nagyon kedveltük őt. Tőle kaptam kedvet ahhoz, hogy egyesületben kerekezzek. Tízévesen a KSI- ben kezdtem edzésekre járni, és mint az ábra mutatja, később sem ment el a kedvem ettől a sportágtól.- Mikor nyerted az első magyar bajnokságot?- Második éves úttörőként, azaz tizennégy évesen az ezerméteres ál- lórajtos időfutam-bajnokságon győztem a Millenárison. Onnantól kezdve valamennyi korosztályban nyertem versenyeket, amikor második évemet töltöttem egy-egy kategóriában, és a győzelmeim egy részét az országos bajnokságokon értem el.- Mikor és miért jöttél át a Fradiba?- Amikor tizennyolc éves koromban kiöregedtem a KSI-ből, leültünk beszélgetni Schillerwein Istvánnal és Takács Gyulával, és megegyeztünk abban, hogy jó hazai és nemzetközi eredményeket szeretnénk elérni, és így a Ferencvárost választottam.- Hogyan alakult ezután a pályafutásod?- Itthon a junioroknál és a felnőtteknél ott folytattam, ahol az ifiknél abbahagytam, vagyis minden évben nyertem néhány bajnoki címet. A magyar kerékpárosok sokat fejlődtek a nyolcvanas évek első felében, és több nagyon jó eredményt értünk el a nemzetközi mezőnyben. Ami engem illet, az első kiemelkedő sikerem 1985-ben volt, amikor a bas- sanói világbajnokságon tagja voltam a kilencedik helyen végzett üldözőcsapatnak. Négyezer méteren mindössze egy tizedmásodperccel maradtunk el a nyolcadiktól, és így lecsúsztunk a döntőről. Egy évvel később a coloradói világbajnokságon tandemben negyedikek lettünk Pintér Bélával, ami fantasztikus bravúrnak számított. A következő évben, 1987- ben Fábián Imrével tekertem a bécsi vb-n, és ott a hatodik helyen végeztünk. Ezután már csak hatnapos páros versenyeken vettem részt Somogyi Miklóssal, másra nemigen volt pénz. Az első három nap után többször voltunk vezető pozícióban, ám a folytatásban rendre lecsúsztunk a dobogóról.- A sok jó helyezés közül melyiket tartod a legnagyobb eredményednek?- Szépek a nemzetközi sikerek, de nem szoktam ezeket kiemelni a sorból. Én azt tartom a legnagyobb eredménynek, hogy immár tizennyolc éve ott vagyok a legjobbak között Magyarországon. A magyar bajnoki címek nekem egyformán kedvesek, amit viszont nem tudtam megszerezni, azért mérges vagyok.-Akkor, gondolom, ezek közé tartozik a tavalyi páros bajnokság is, amikor hatalmasat buktál. Mi történt pontosan?- Elronthattam valamit, de nem emlékszem arra, hogyan is történt az esés. Az előző verseny még megvan, a következő kép viszont már a mentőautó. Ez annyiban jó, hogy nem idegeskedem a bukás körülményei miatt. A fejemre estem, és az volt a baj, hogy a régi, bőrből készült bukósisakom nem védett meg rendesen. Az esés után a Bell cégtől kaptam egyet a legmodernebb modell- jükből, ez már tökéletes.- Te világéletedben pályaversenyző voltát. Mi ennek az oka?- Ez elsősorban alkat kérdése. Én nem vagyok alkalmas napi kétszáz kilométer letekerésére. A pályaversenyzéshez gyorsaság, ész kell, jó helyzetfelismerés. A jelek szerint ez megvolt bennem, mert különben nem foglalkoztak volna velem az edzőim. A pályán egyetlen hiba végzetes lehet. Nekem mindig tetszett az, hogy pillanatokon múlhat minden. A négyezer méteres számokban szükség van erőre és állóképességre is, a párosban pedig mindenre együttesen.- Rutinos versenyzőként hogyan látod a kerékpársport helyzetét Magyarországon?- A mai fiatalok sajnos, nemigen kezdenek el olyan sportágakat, amelyekben sokat kell szenvedni az eredményekért, és ráadásul nem lehet belőle jól megélni. A kerékpározás lényegében ilyen sport ma nálunk. A hobbikerékpározás divat, de amikor már igazán hajtani kell a sikerért, melózni az edzéseken, azt már nem szeretik. Az is gond, hogy idehaza nagyon kevés verseny van. A kettő együtt oda vezet, hogy sokan abbahagyják ezt a szép sportot. Szerencsére, a Fradi üdítő kivétel a magyar kerékpársportban. Schillerwein István a mai nehéz helyzetben is remekül működteti a szakosztályt. Fia lenne még néhány ilyen egyesület, sokkal többre juthatnának a magyar kerékpárosok. így aztán a tehetségesebb fiatal országúti versenyzőknek nincs más választásuk, mint külföldön folytatni a kerékpározást. A pályásoknak azonban nincsenek ilyen lehetőségeik.- A család mit szól ahhoz, hogy harminchat évesen is versenyszerűen kerékpározol?- Nagyon toleránsak, csak azt viselik nehezen, hogy néha én nehezen viselem a dolgokat. Nagyobbik lányom, a tízéves Klaudia a Postás- Matávban tornázik, a hétéves Petra pedig táncolni jár. Hobbiszinten mindketten kerékpároznak, az amatőr gyerekversenyeken rendszeresen elindulnak.- És az apjuk meddig indul még versenyeken?- Korábban többször azt mondtam, hogy az olimpiáig. Nos, 1984- ben kiharcoltam a részvétel jogát, de nem mehettem el, azóta meg nem sikerült kijutnom. Most pedig már nem tudok kijutni, mert a fiatalok már jobbak. Hogy akkor mégis meddig folytatom? Addig, amíg egyéni bajnokságot tudok nyerni. A sport mellett dolgozgatok is, de még nem tudom, mit fogok csinálni, ha abbahagyom. Egyelőre tehát hajtok tovább, és ez köszönhető a támogatóimnak is: a Stollwercknek, az Elastic- nak, az Oakley-nek, a Belinek és a Malinak. Remélem, a hetvenötödik bajnoki címemnek együtt örülnek majd velem. * * * Illés Bálint tizenöt éve edzője Pais Péternek. így ha valaki, akkor ő jól ismeri a sokszoros magyar bajnokot.- Emlékszem, első felnőtt aranyérmét éppen ellenem nyerte a sprintben - mondta a kitűnő szakember. - Először 1983-tól három évig Takács Gyulával közösen foglalkoztunk vele, majd 1986-tól én irányítom az edzéseit.- Milyen tanítvány Pais Péter?- Annak idején olyan dolgokra tanítottuk a srácokat, amiket a világ legjobbjai csináltak. Az volt a legnehezebb, hogy megértessük velük, miért kell nekik mást és sokkal többet csinálniuk az edzésen, mint kortársaiknak. Péter rendkívüli sportintelligenciával rendelkezik, s megértette, hogy a szenvedés eredménye csak később látszik, és ezt fényesen igazolta is nemzetközi sikereivel. Ő már megtanulta azt, amit lehetett. Ma már tizednyi pontossággal megmondja, mennyit ment egy körön. Nagyon jó a taktikai képessége, remekül lát a pályán, jól tud dönteni a pillanat tört része alatt. Ha kicsit később születik, állandó meghívott lehetne a nagy nemzetközi pályaversenyeken, és az élmezőnybe tartozna. Sajnos, a legjobb éveiben nem voltak kedvezőek a lehetőségei. Mint minden klasszisnak, neki is megvannak a maga egyedi dolgai. A csapatversenyek kivételével mindig eltűnik a bemelegítésnél, és egyedül készül a futamra. Fizikailag nagyon jó, és a harmincöt év felettiek master's világbajnokságán dobogóra esélyesként indulhatna. Sokat segít a munkámban, megmutat nagyon fontos apróságokat a fiataloknak a pályán. Remélem, még jó néhány évig velünk hajt. Margay Sándor
