Fradi újság (1998)

1998 / 4. szám

8 FRADI ÚJSÁG SPORT A T. HÁZBAN A rendszerváltás előtt csak elvétve juthatott képviselői padba neves sportoló. Igaz, akkor ez nem is volt olyan fontos. Az első szabad választások előtt Bozsik József és Géczy István labdarú­gók koptatták az országházi ülőkéket. Az Antall-korszakban már színre lépett több olimpiai bajnok is. Török Ferenc öttusázó és Gyarmati Dezső vízilabdás négy éven át dolgozott a Tisztelt Házban. A ‘94-es választásokat kö­vetően változott a helyzet, világhíresség nem került a képviselők közé. Májusban ismét választunk, s a jelöltek között szép szám­mal fedezhetünk fel olyanokat, akikért a múltban a körmünket rágtuk egy-egy sportversenyen. A pártok bevetették az „arco­kat”, azokat, akiket nem kell már bemutatni senkinek. Újra szavazhatunk Török doktorra és Gyarmatira, valamint a politikában még zöldfülűnek nevezhető sportolókra. A MIÉP be­dobta a focikapus Mészáros Ferencet, a kisgazdák Fenyvesi Má­téval és Kű Lajossal erősítettek. Az MDNP sem akart lemaradni, ők egy hátvéddel, Disztl Lászlóval lépnek pályára májusban. Az MSZP nem igazol új játékost, a régi kipróbált focistákat veti be Toller és Páva személyében. Persze rajtuk kívül is akad még sportember a jelöltek között. Gémesi György válogatott vívó volt, Hoffman Pál kézilabdásként jeleskedett, a paralimpiai bajnok, Szekeres Pál is a páston vált világhírűvé egykoron. Herényi Károly szerint, aki kajakosból lett politikus, nagy szükség van a sportolókra a parlamentben. A sportszerűséget nem kell beléjük vetni, s biztosan jó az állóké­pességük is, valamint a monotóniatűrő képességük. Gergely (Mai Nap) Albert és Miriuta. Két nagyszerű technikai adottsá­gokkal és az átlagosnál nagyobb játékintelligenciá­val megáldott, támadó szellemű labdarúgó a Fe­rencváros középpályás sorából. Előnyük azonban egyben hátrányuk is: sokak szerint a mai futballban nem szerencsés, ha mindketten tagjai a kezdő tizen­egynek, mert egyikük sem veszi ki kellőképp a ré­szét a védőmunkából. Ősszel ritkán is léptek pályá­ra egyszerre. Sőt, külön-külön is... Lassan egy éve tért haza a Fradiba első légiós kalandjá­ról Albert Flórián. Azóta bőven volt ideje ismét akklimatizá- lódni az Üllői úti miliőhöz, bár amikor megérkezett, még sok idegen arc fogadta.- Más edzőhöz és egy majdnem teljesen kicserélő­dött, „hideg" csapathoz jöt­tem vissza - mondja. - Amíg távol voltam, sok minden megváltozott a klubnál. Nyár­EGYÜTT A SIKERÉRT A DIEGO Kft. 1992-ben alakult és ma már 100%-ban magyar tulajdonú vállalat. Kezdetben csak pad­lószőnyegeket forgalmazott, de 5 év alatt komoly piaci részesedést szerzett a PVC, a laminált DIGOSTEP parketta- és a padlólappiacon. Jelenleg az ország legnagyobb padlószőnyeg és PVC importőre és a leg­jobb belga és francia gyárakat képviseli. Négy saját és 25 franchise tulajdonú áruházzal rendelkezik Magyarországon. Mindent elkövet, hogy kiváló minőségű termékeket elérhető árakon juttasson el a fogyasztókhoz. Egykori szlogenünket ma is komolyan vesszük, miszerint „Ezek a DIEGO-s fiúk mindig kitalálnak va­lamit", úgy gondoltuk, hogy a Ferencvárossal, ezzel a nagy múltú, sikeres klubbal kötött együttműködés számunkra és a Ferencváros számára is gyümölcsöző, távlatokat nyitó, tartós együttműködés lesz. Ennek nincs is akadálya, hiszen mindkét csapat fiatal, lendületes és népszerű, így valószínű mindkettő jó reklám egymásnak. A bajnok FTC-DIEGO női kosárlabdacsapat fő támogatójaként pedig büszkék vagyunk, hogy hozzájárulhatunk sikereik elősegítéséhez. DIEGO PADLÓBURKOLÓ RENDSZER 2372 Dabas, Beton út 26. Telefon: (06-29)368-731, 367-770, 367-771 • Fax: (06-29)367-774 tói már ismerősebbnek tűnt a környezet.- így utólag értékelve, az izraeli bajnokság színvonala elmarad a mi kis NB l-ünktől is, vagy már arrafelé is elő­rébb tartanak?- Nincs nagy különbség a két ország futballja között. Odakint ugrásszerűen fejlődik az edzőképzés, angliai és hol­landiai tanulmányútra küldik a szakembereket, fizetik az ösz- szes költségeket. Szakmailag tehát már-már európai szintű munka folyik, a játék, a játéko­sok azonban még nem érik el azt nívót. Ebből a szempont­ból kifejezetten hátráltató té­nyező a vallás szabályainak szigorúsága, és az állandó politikai feszültség. És nem hiszem, hogy ez változni fog a közeljövőben.- Egy év távlatából hogy véled, megérte egyáltalán ki­menned?- Rengeteget tanultam és megtapasztaltam, milyen a profi légkör. Tehát minden­képpen megérte, de azt sem bántam meg, hogy hamar ha­zakerültem, nagyon hiányoz­tak már a barátok.- Szívesen rádsütik a bé­lyeget, hogy rendkívül sérülé­keny vagy Izraelben hány mérkőzést hagytál ki a külön­böző rúgások, húzódások és egyéb nyavalyák miatt?- Amikor kiszerződtem, szinte egyből részlegesen megszakadt a bokaszalagom, két fordulóba telt, míg fel­épültem. Aztán egyszer eltört a kisujjam, meg bedurrant az Achillesem, de ezek miatt alig kellett pihennem. Összesen huszonkét meccsen játszot­tam, nem hiányoztam sokat.- De amióta hazajöttél, megint nem vagy folyamato­san makkegészséges.- Itthon a Ferencvárosban sokkal jobban figyelnek ránk, mindig is erős volta középpá­lyás sorunk. Éppen ezért én is szorosabb őrizetet kapok, többször adódik alkalma az emberemnek, hogy szerelési kísérlet közben a lábam találja telibe.- Ezért is fordulhatott elő, hogy kimaradoztál az együt­tesből?- Rögtön azután, hogy ha­zajöttem, azon az emlékezetes Vidi elleni mérkőzésen ráes­tem a könyökömre, abban is elszakadt a szalagom. A baj­nokság hajrájában azért bekö­tött karral már játszhattam né­hányszor. Ősszel semmi ba­jom nem volt, még a csapat­kapitányi karszalagot is visel­tem, csakhogy jött a Vác és a Békéscsaba elleni zakó, és ez fordulópont volt. Kimaradtam. Ám ha nem vagyok kezdő, már mindenki egyből rávágja, hogy a Flóri már megint bizto­san sérült.- Mi a véleményed Miriu- táról, s arról, hogy ideális esetben ketten egyszerre nem lehetnétek kezdők?- Laci nagyszerű játékos, szerintem jól megférnénk egymás mellett is. A Stadler ellen mindketten játszottunk, s már az első félórában rúg­hattunk volna 4-5 gólt. Míg én általában inkább lendületből viszem fel a labdát, az ő játé­ka kicsit statikusabb, pontrú­gásai és indításai élmény­számba mennek. A támadás­vezetésekben pont így egé­szíthetnénk ki egymást. Az pedig egyszerűen nem igaz, hogy egyikünk sem képes vé­dekezni.

Next

/
Thumbnails
Contents