Fradi újság (1996)

1996 tavasz / 10. szám

9 Sa\tófigyelőJ_ TiTRabbirigyeljenek, mint sajnáljanak bennünket... Az emberek nyögik az inflációt, szidják a futballt, de ahol a Fradi megfordul, ott garantált a tömeg. így volt ez csütörtö­kön délután Jászárokszálláson is, ahol az egykori áldott kezű masszőr, Dóka György emlékének adózva egy barátsá­gos meccs erejéig pályára léptek a zöld sasok. Míg Alberték szorgalmasan rug­dosták a gólokat, mi Havasi Mihály klubmenedzserrel diskuráltunk.- Legutóbb Somogyországban, most a Jászságban jótékonykodott a Fradi', a hívó szóra rendre megérkeznek...- Évente több száz meghívást kapunk. Sajnos mindenhová nem jut­hatunk el, a program zsúfolt, ha nincs bajnokság vagy kupa, akkor tu­dunk eleget tenni egy-egy kedves fölkérésnek. Ami nagyon jólesik, bár­merre járunk, érezzük az emberek szeretetét.- Mi azt láttuk, sokan szorongatták a vezetők és a focisták kézért, mondván, zsebben az újabb bajnoki aranyérem.- Nana, nincs ez még lefutva, bár a nagy rivális BVSC előtt négy ponttal vezetünk. Valószínű, a két csapat június 12-i meccsén dől majd el a bajnoki cím sorsa.- Ha nyer a Fradi, ismét a tabella élén végez, és ősztől jönnek a Bajnokok Ligája meccsei, dől majd a pénz, nemde?- Nem panaszkodhatunk, úgy 80 milliót markoltunk fel a Bajnokok Ligája mérkőzéssorozat végén. De azt se felejtsük el, tavaly nyáron ren­geteg pénzt invesztáltunk a csapatba. Lett is kismillió irigyünk, Amsz­terdamtól Zürichig nyírták az egyesületet. Csak egy közeli példa: a liga 22 főben szabta meg a szerződtetett játékosok számát - ezt is csak ve­lünk tartatták be, a Győr vagy ötven focistával gazdálkodott a szezonban. Mindenki ellenünk adta ki magából a maximumot. A legutóbbi, a Par­malat elleni derbin két emberünket állított ki Cserna bíró, és ugyanannyi büntetőt ítélt ellenünk. A végén pedig a fejünkre olvasták azt, hogy nem adta meg Dvéri szabályosnak tűnő gólját. Egyébként a labda a vonalon belül ért talajt, de egész tavasszal ez az egy ítélet volt számunkra ked­vező.- A Fradi körül mindig történik valami. Előbb a debreceni spílereket akarták elcsábítani, majd Kecskésék nőket rendeltek az edzőtáborba, legutóbb pedig a szurkolók késsel célozták meg Hamar partjelzőt.- Rendszerváltozás ide vagy oda, a sajtó nagy úr nálunk, azt ír meg, amit akar. évekkel ezelőtt Végh Antal legalább száz embert bemocskolt egy könyvében, ezért a bíróság megrótta, és kifizetettek vele százezer forintot. Azzal viszont senki sem foglalkozott, hogy honoráriumként be­zsebelt vagy hatmilliót. Az ön által kiragadott három eset is alaposan felfújt dolog. Röviden csak annyit, hogy a debreceni fiúkkal már három éve folyamatosan tárgyalunk, Erdei Zoltán ügyvezető tudomásával. Sőt nemegyszer ők kerestek bennünket. Kecskés Zoli azért beszélt a taxi­sokkal, mert ők eladó autókat kínáltak, tudniillik ő a barátjával létre akar hozni egy fuvarozó vállalatot. A késhistóriáról annyit: a Fehérvár-meccs után a bíróval és az ellenőrrel is beszélgettem, szó sem esett ott cirkuszi késdobálásról. Képzelheti, amikor a szerdai Sportban olvastam, majd­nem lefordultam a székről! Száz szónak is egy a vége, több millióan szeretnek bennünket, de akadnak olyanok is, akik nem szimpatizálnak velünk. Én amondó vagyok, inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak ben­nünket.- Jövőre még több irigye lesz a Fradinak.- Rendben, mert ez azt jelenti, hogy megnyerjük a bajnokságot és kilépünk a nemzetközi porondra. Varga Csaba (Jászkun Krónika) FRADI ÚJSÁG Megint eltelt egy év, és megint bajnok lett a Fradi... Érdekes, hogy a zöld-fehér labdarúgók és a kézilab­dacsapat lányai azok, akik „meg­mentették" a főváros becsületét, mert majdnem mindegyik csapat­sportág aranyérme vidékre került. Az ünneplés sora ezúttal a népli­geti gárdán volt, hiszen Kökényék idén is a maximumot nyújtották: mindent megnyertek a hazai me­zőnyben, ami megnyerhető volt! Bulihoz illően már maga a hajóút is sztorival kezdődött. Május 28-án ugyanis óriási szélvihar tombolt Bu­dapesten, és az eredetileg a „hoppá- ré" helyszínéül tervezett Verőce mo­toroshajót a szél hozzácsapta egy uszályhoz. Sebaj, jött a Rákóczi, és alig tíz­perces csúszással kezdetét vehette a vízitúra. Ami az úton történt, az valószínű­leg mindenki számára felejthetetlen élmény marad. Volt a hajón jókedv, nóta, kacagás - a búcsúzók azért pi- tyeregtek is egy kicsit -, díjátadás, emléktárgyak osztása, francia kán­kán, satöbbi, satöbbi, satöbbi... Tudósításainkból - helyhiány miatt - gyakran kimaradnak a csa­pattal megesett vidám történetek, ezért a bajnoki évadra emlékezve ar­ról faggattuk a bajnok és kupagyőz­tes néhány tagját: min nevetett a leg­jobban az 1995—96-os idényben? * A sort rögtön a mester, Németh András kezdi, szavaiból kiderül, hogy a csapat két edzője és a játé­kosok között nem mindig tökéletes az „összhang".- Felkészülési programunkban gyakran szerepel a videózás. Egyszer éppen egy Staffan Olsson-lövést próbáltunk meg kielemezni, amikor Szarka Évi megjegyezte: biztosan azért tud ilyen erőseket bikázni a svéd, mert sokat „szkafanderezik”... Gyanús volt, mit akar ezzel mondani, gondoltam, nyelvbotlás következté­ben a „szkander” helyett mondott szkafandert. Ekkor hozzám hajolt Pál Tibi, aki megingatott ebben a hitem­ben, mert az súgta: „Szerintem ex­pandert akart mondani..." Döntőbí­rónak kénytelenek voltunk Évát fel­kérni, aki csodálkozó szemmel nézve kérdezett vissza: „Hogy mi a szka­fander? Hát tudjátok, az a kis kínai gumikarika, amellyel a csuklót szok­tuk erősíteni.” A csapat hangulatfelelőse, Szarka Éva nem maradt adós mesterének, és egy füst alatt két sztorit is elme­sélt:- Romániába utazva egyszer megálltunk egy étteremben - még Magyarországon ahol mindenki rendben megkapta a neki járó fogá­sokat, csak videósunk, Tamás tekin­getett furcsán maga köré. Amikor az­tán a pincér elérakta a kávét, már nem bírta tovább, és bosszúsan oda­vetette a csálingernek: „Hát tudja, azért jó lett volna, ha a kávé előtt a kajámat is kihozta volna." Sokkal jobban járt viszont Németh András - legalábbis azt hihette - aki annak rendje és módja szerint megkapta az ebédjét, és miután újra elindult a busz, úgy döntött: nyugovóra tér az ülések közötti folyosón. Attól kezdve aztán a fél csapat azon törte a fejét, hogy a magyar vagy a román tűzol­tókat hívjuk-e. András ugyanis be­szorult a folyosóba, meg sem tudott moccanni. Amellett, hogy így kide­rült, ki ette meg Tamás kajáját is, va­lószínűleg mindenki számára vilá­gos, miért becézzük Andrist Bálná­nak... A „bálna” szó Kökény Bea agyte- kervényeit mozgatta meg, a színhely ezúttal Amerika:- Amikor San Diegóban jártunk, a szervezők elvittek bennünket egy bálnashow megtekintésére. Vagy öt­ezer néző tombolva tapsolta meg, no, nem a bálnákat, hanem Maglódi Lajost, az intézőnket, aki a repülőút fáradalmai és az időeltolódás miatt állva elaludt. Kell-e mondani, hogy a bálnák ficánkolása helyett minden néző azon szurkolt, vajon mikor bu­kik orra. Szerintem még fogadásokat is kötöttek az amerikaiak. Egy tengeri hajócsatára is befizettek bennünket, a program félóránként ismétlődött, úgy véltük, előbb nézzünk körül, és majd ha elfáradtunk, beülünk az utolsó előadásra. így is történt, fél kettő előtt néhány perccel lecsücsül­tünk, aztán vártunk. Egészen addig, amíg a hangosbemondó meg nem szólalt: „Attention! A mai utolsó elő­adás műszaki okok miatt elmarad!" * A csapat persze művelődik is, nem történt ez másképp Dániában, Vyborgban sem. A „Most mutasd meg!" nevű játékban Becz Mariann volt az, aki „megmutatta", Tóth Bea­trix szerint aránylag ügyesen:- Németh Andris szokta felírni a kitalálandó szavakat, amelyekből akár a szóban szereplő „rész-szava­kat" is elmutogathatta a soros delik­vens. Becz Marist először, csodál­kozva néztük, hogy vajon mit akar, de aztán rájöttünk, hogy az általa be­mutatni kívánt szónak az utódnem- zésben van nagy szerepe, és egy fér­finak sokkal könnyebb dolga lett vol­na az elmutogatásával. Hogy ne lő­jem le a poént, a szó betűi összeke­verve: o, d, n ó... Szóval - csak stíl­szerűen - sikerült kitalálnunk, mit is akart „mondani” Becz, amikor Maris rémülten a fejéhez kapott: „Úristen! Összekevertem a betűket!” Amikor „Bundi közölte velünk a megfejtést, rájöttünk, igaza van. A kitalálandó szó ugyanis az volt: „konszolidá­ció”... A visszatérésnél aztán újabb „ba­ki”: alaposan elnavigálhatta magát a kapitány, a Vígadó helyett ugyanis a Hyatt partjainál vetett horgonyt. Kell-e mondani, hogy a jeges szélben mi­lyen „üdítően" hatott az a pár száz méteres séta? (Igaz, a könnyebb faj- súlyúakat a helyükre fújta a szél.) Persze, azon a keddi estén sem­mivel sem lehetett volna felbosszan­tani a Fradi lányait. Még Németh András sztentori hangjával sem, aki a búcsúzásnál beleüvöltötte a vihar­ba: - Lányok! Akkor holnap kettőkor edzés...! Imre Mátyás (Nemzeti Képes Sport)

Next

/
Thumbnails
Contents