Fradi újság (1996)

1996 tavasz / 3. szám

9 IGOR NICSENKO, az ukrán ász _______________________FRADI ÚJSÁG ______________________ M ivel Igor Nicsenkóval jelenleg Szergej Kuznyecov tud verbáli­sán is kommunikálni a Fradiban, mostanában mindenki arra ké­ri, ugyan töltse már be pár percig a tolmács szerepét. „Szer- dzsó” azonban mintha kissé húzódozna a feladattól, s én nagyon is megértem öt. Éppen Kuznyecov érkezését követően még a cse­repados Rácz László segédkezett áthidalni a nyelvi nehézségeket az Üllői úton, aztán nem sokkal később az egykori kijevi világ­sztár eltűnt a süllyesztőben. Most ugye Kuznyecov nem fér be a kezdőcsapatba... És azt ő is sejti, hogy Igor Nicsenko, a Stad- lertől frissiben igazolt, rendkívül gólerős ukrán csatár most min­denki számára érdekesebb. Amikor Kuzi pont az orrom előtt, nyilván már nem előszörre kosarazott ki valakit, úgy döntöttem, nem is kísérletezem nála. Szerencsémre arra járt egy tévés stáb is, onnan hívtam segítségül az oroszt anyanyelvi szinten bíró Ovaneszjan Árment, ha tud, működjön közre Igorral készített interjúm kivitelezésében. Köszö­net érte! „Zdrásztvujtye!” - pró­báltam mégis kedves­kedni bátortalanul a Fe­rencváros legújabb szer­zeményének, ki is merít­ve ezzel aktív orosztudá­som jelentős hányadát. Mosolyogva fogadta üdvözlésem, ezek szerint valószínűleg megértet­te... Először a múltjáról faggatóztam. „A Krivbasz Krijov Rog és a Metal liszt Harkov együttesében rúgtam a labdát, ám komoly sike­rekben a pontvadászat­ban és kupafronton sem lehetett részem" - saj­nálkozott a mindössze 25 esztendős játékos. Mint elmondta, a korosztályos válogatottak környékére sem került, tehetségére tehát nem igazán figyel­tek fel a kinti szakem­berek. Magyarországra kellett szerződnie ahhoz, hogy pályafutása lendü­letet kapjon. „A korábban Ukrajná­ban dolgozó Sándor Ist­ván hívó szavára nem is tudtam volna nemet mondani. Kitűnő szak­embernek tartom, más­részt már régóta dédel­getett álmom, hogy egy nevesebb nyugati klub­nál is próbára tegyem magam. Ehhez pedig ugye meg kellett tennem az első lépést... Harkovig vagy Krivoj Rogig ritkán jönnek el a menedzserek." A magyar labdarúgásról saját be­vallása szerint sem ren­delkezik túl sok informá­cióval, így miután átjött a határon, nem volt min meglepődnie sem. „Focizni érkeztem ide, nem gondolkodtam azon, hogy valójában mire is számíthatok. Akasztón remekül éreztem magam, korrekt klubvezetéssel, jó játékosokkal találkoztam. Ám gondolom, minden ukrán játékos számára óriási megtiszteltetést je­lentene, ha megkeresné a Ferencváros, ennek a klubnak egész Európá­ban neve van. Ilyen invi­tálást természetesen én sem utasíthattam vissza. Amikor úgy tűnt, meg­szakadnak a tárgyalások, kifejezetten rossz ked­vem lett. Már-már bele­nyugodtam, hogy ha a Stadlernél júniusban le­jár a szerződésem, majd visszatérünk az ügyre, de szerencsére következett a számomra is örömteli fordulat.” Következett, mert az üzlet létrejöttének érde­kében mind az eladó, azaz a Stadler FC, élén a köztudottan zöld-fehér érzelmű Stadler József­fel, mind a vevő, azaz a Ferencváros, és maga a játékos, Igor is engedett valamelyest a követelé­seiből. Hogy mennyit, s egyáltalán mekkora összeg volt a tárgyalási alap, az persze jó magyar szokás szerint nem pub- likus. „Úgy-ahogy mindent megértek már magyarul, ha csak nekem, és lassan magyaráznak, ha meg valami nem világos, még mindig megkérdezhetem Szergejt, miről is van szó. Kifejezni viszont na­gyon nehezen tudom ma­gam. Azt azért már meg­tanultam, hogyan kell azt mondani: nem érteni... Majd belejövök, két és fél év nagy idő.” Igor egyelőre a Fradi Hotelben lakik a Népli­getben, feleségével és a 3 és fél éves kisfiával, és egy 80-as Audival jár. Nem tervezi, hogy hosszabb ideig marad Magyarországon, mint ami a szerződésében bennefoglaltatik, de úgy véli, erről még amúgy is korai nyilatkozni. Mindenesetre még odahaza megszerezte a felsőfokú edzői képesí­tést. Bárhová is vesse a sors, a futballtól biztosan nem szakad majd el. Naszály György symphonia Symphonia symphonia

Next

/
Thumbnails
Contents