Fradi újság (1996)
1996 ősz / 7. szám
5 FRADI ÚJSÁG A Fradi B-középpel Pireuszban Rendó'rkísérettel, balhé nélkül ATHÉN - A Ferencvárosi szurkolók az Olympiakosz elleni visszavágó előtt, már a városnézés során szembesültek a valósággal, hogy „forró este vár rájuk”. Egy magyar autóbuszt éjjel a hotel előtt rongáltak meg a helybéliek. Egy másik szurkolócsoport pedig még a tengerparti fürdőzéshez is rendőri kísérettel vonult, miután előző este a szálláshelyük melletti pizzériában alaposan helybenhagyták őket az Olympiakosz rajongói. A Magyarországról érkezett szurkolók három órával a mérkőzés előtt az athéni lóversenypályán gyülekeztek. Innen rendőri kísérettel vonultunk át a stadionba. Még a mellékutcákat is lezárták a konvoj áthaladásakor. Az arénába több száz pajzsos, bukósisakos rohamrendőr sorfala között vonulhattak be, miközben a piros-fehér ruhába öltözött szurkolók öklükkel hadonásztak. A rendezők bent hermetikusan körülzárták a magyar vendégeket, a két szomszédos szektorba nem adtak el jegyet. A felbőszült helybéliek először az üló'párnákkal vették célba a Fradi-szurkolókat, azután a pe- tárdadobálás következett. Miriuta, majd Limperger gólja azonban lehűtötte a harmincezres publikumot. A mérkőzés után félórán át senki sem léphetett ki a ferencvárosiak számára fenntartott stadionrészből. Csupán amikor több száz méteres körzetben már egyetlen pireuszi szurkoló sem volt, akkor indulhattunk el az autóbuszokhoz, természetesen a kommandósok sorfala között, egyenesen a repülőtérre. K. A. J. A biztonsági ember csak védekezhet A Ferencváros szurkolóit elkísérte Athénba az In-Kai Security hat embere is, hogy lecsillapítsa, s egyben meg is védje a fradistákat. A cég főnöke szerint a legfontosabb, hogy meg tudják előzni a rendbontásokat, mert az régen rossz, ha a rendőrök gumibotjaira van szükség. Először fordult elő, hogy magyar szurkolókat külföldre is elkísérte egy klub polgári biztonsági szolgálata. Lasz György, az In-Kal főnöke elmondta, hogy a vendéglátók, az Olympiakosz Pireusz vezetői és az európai szövetség is örömmel fogadta a Ferencváros kezdeményezését. A görög rendfenntartók egyébként profi munkát végeztek - mondta -, 500 rendőr vonult fel, köztük 200 speciálisan kiképzett kommandós. A magyar biztonságiak a beléptetésnél is segítettek, ez arra is jó volt, hogy a ferencvárosiak hazai emberrel könnyebben szót érthettek volna, ha valami nézeteltérés támad - de nem támadt. A bejáratnál különben mindent elvettek, még az aprópénzt is, az érméket egy lepecsételt ládába gyűjtötték, majd a mérkőzés után átadták egy jótékonysági szervezetnek. A fradisták rendesen viselkedtek - mondta Lasz -, a meccs előtt érezni lehetett, hogy bajt a felhecceit görög szurkolók okozhatnak, de kisebb „nézőtéri erődemonstrációktól’' eltekintve nem történt semmi. (Az előző napi randalírozásról, amikor két magyar újságírót is bántalmaztak a hazai szurkolók az edzés után, Lasz is csak hallomásból értesült, mert akkor nem volt a stadionban.) Az athéni rendőrök tartottak a vendégszurkolóktól, minden mozdulatukat figyelték, talán még túlzásba is vitték a fegyelmezést - mondta Lasz annyira, hogy a ferencvárosiak a mérkőzés alatt például csak sípszóra állhatták fel és sípszóra ülhettek le. A szakaszparancsnok sípolt, a zöld-fehér sálasok felálltak ünnepelni egyet, újabb sípszó, leültek. Flogy az Olympiakosz kiesését jelentő eredmény miatt csalódott rendőrök - ők is emberek - nem kötöttek bele az alig háromszáz ferencvárosi szurkolóba, az jórészt annak köszönhető, hogy ott volt az a néhány „vendég rendfenntartó" - vélekedett Lasz. Jól ismerik őt a magyar nézők: cége a Fradinak két és fél éve, az MTK-nak hat éve dolgozik. Az Üllői úton 120-150, a Hungária körúton 50-100 emberrel jelenik meg az In-Kal. A Fradi közönségének kemény magja Lasz szerint nem több 100-150 főnél, velük elbírnak a biztonságiak, akik között olyan neves sportolók is dolgoznak órabérért, mint a thai-box világbajnok Kató Mihály és Móró Endre vagy az Eb-ezüstérmes, később profinak állt bokszoló, Füzesy Zoltán. A mérkőzések biztosításából meg lehet ugyan élni, de egyáltalán nem nagy üzlet ez - mondta Lasz -, van, hogy a nyereség nulla. Tavaly a Bajnokok Ligájában, a Fradi itthoni mérkőzésein alkalmanként egymillió forintot kaptak, és majdnem négyszáz emberrel vonultak fel. Szakértők szerint a legfontosabb a megelőzés, sok minden dől el a beléptetésnél; két éve még tucatszám kobozták el az FTC-stadion bejáratánál a bokszereket, késeket, petárdákat, ma már alig kísérleteznek a nézők. Tudják, úgyis elveszik a veszélyes tárgyakat. Meghatározó a biztonságiak fellépése, az, hogy milyen gyorsan érnek oda, ahol baj van, de sokat jelent az emberi hang is, ha a nézők érzik, hogy a szektor előtt állók nem ellenségek, viszont ennek a hangnak határozottnak is kell lennie, nehogy valaki azt gondolja: félnek a rendezők, lehet támadni. Az In-Kal és a hasonló cégek emberei jelentik az első ütközőzónát, a szektorok és a rendőrök között állnak, ha veszélyes a helyzet, próbálják meggyőzni a nézőket, ha nem megy, erővel lépnek fel; azt mindig jó megelőzni, hogy a rendőrök gumibotozzanak. A rendőrök általában a háttérben maradnak, hogy „ne ingereljék a szurkolókat”, bár ez sem egyértelműen helyes módszer. Lasz György elmondta, hogy a pireuszi stadionban a kommandósok ötvenfős csoportokban mozogtak, vonultak a lelátók előtt, mindenki láthatta: ezekkel nem jó kikezdeni. Valójában a „szóbeli meggyőzés” és a határozott fellépés mellett nem sokat tehetnek a biztonságiak, legfeljebb védekezhetnek, mert a jog szerint nem alkalmazhatnak erőszakot. Ok nem rendőrök, nem számítanak hivatalos személynek sem. Lefoghatnak valakit, kikísérhetik, de nem verekedhetnek, pedig néha, az igazán forró helyzetekben nehéz ezt elkerülni. Az ilyen rendező odateszi a testét órabérért, megakadályozza, hogy a nézők betörjenek a pályára, és igyekszik kivédeni a pofonokat. Az FTC—Kispest kupamérkőzésen a szurkolók benyomták a menekülőkaput, az egyik biztonsági orrát szétverték a rácson átütve: nem védekezhetett hátralépve, mert az volt a feladata, hogy a kaput tartsa. Kosa Tamás
