Fradi újság (1996)
1996 ősz / 7. szám
4 FRADI ÚJSÁG Ők írták - mi olvassuk... Gergely Gábor helyszíni jelentése • FTC-Olympiakosz 2-2 v __________________________________________________________________________) P ireusz zöld-fehér hősei A Ferencváros labdarúgói az UEFA Kupában az Olympiakosz Pireusz ellen 3—1 -re nyertek az Üllői úton. Sajnos akkor, két héttel nem csak a játékosok küzdöttek meg egymással, hanem a szurkolók egy része is külön csatát vívott. A görög drukkerek nem felejtették el az őket ért támadást, s alaposan felkészülve várták kollégáikat az athéni visszavágón. Már a mérkőzés előtti napon is történtek összecsapások, ráadásul a görögök a magyar játékosokat és a munkájukat végző újságírókat sem kímélték. Rakétát lőttek az edzést végző fradisták közé, két kollégánkat pedig szabályszerűen felpofozták a stadionban. Ilyen történések után érkeztek meg a magyar drukkerek - kik autóbusszal, kik pedig repülőgéppel a hellén fővárosba. Az igazi csata csak ekkor kezdődött. A vendéglátó szurkolók megrohamozták a maroknyi magyar buszos társaságot, majd éjszaka szálláshelyükre is ellátogattak. Petárdákat, Molotov-koktélt ha- jigáltak az ablakokra, s csak a szerencsén múlott, hogy nem történt komolyabb sérülés, hiszen a függönyök pillanatok alatt lángra kaptak. A repülősök jobban jártak, hála az In- Kal Security és a görög rendőrség védelmének. Ezzel együtt nem volt biztonságos magyarnak lenni az Olympiakosz stadionjának környékén. Élő fal, fegyverrel A találkozó kezdete előtt két és fél órával - rendőrmotorosok szigorú kíséretében érkeztünk a pályára, illetve néhány száz méterrel odébb. Élő falat vontak körénk a derék egyenruhások, pajzsokkal a kezükben, állig felfegyverkezve kísértek bennünket a ferencvárosi szurkolók számára elkülönített szektorba. Természetesen a motozás sem maradt el, az összes aprópénzünktől megszabadítottak minket még a bejárat előtt. A hazaiakat azért ennyire szigorúan nem vizsgálták át, mert a fémdrachmák csak úgy záporoztak felénk a szomszédos lelátóról. Bizony többen megbánták, hogy nem az eszükre, hanem a legendás „Fradi-szí- vükre" hallgattak és kimerészkedtek a meccsre. És milyen jó, hogy kijöttek, mert csodát láttak. Csodát zöld-fehérben. Varga Zoltán csak annyit kívánt a meccs előtt, hogy az első negyedórát ússzák meg bekapott gól nélkül. Hát megúszták, s ebben óriási érdemeket szerzett Telek, ugyanis pontosan a tizenötödik percben a kapuvonalról vágott ki egy gólba tartó labdát. A publikum persze nem csitult, csak mintha az ellenségeskedés hagyott volna alább. Igaz, közben a rendőrség szép lassan elözönlötte a gyepet szegélyező futópályát. Mi tagadás, ennek hatására egyre nagyobb biztonságban kezdtük érezni magunkat. Csak azok a fránya petárdák ne lettek volna. A célzott lövések süvítettek felénk, mintha vadászaton lettünk volna, ráadásul mi voltunk a célpont. Szerencsére sem a lelátón, sem pedig a pályán nem történt baj. Mi több, a huszonharmadik percben Miriuta hűtötte le a kedélyeket, húsz méterről a jobb sarokba varázsolta a szabadrúgást. A harmincezer Olym- piakosz-szurkoló ellenére síri csend honolt a stadionban. Sajnos nem sokáig, mert a Fradi védelme a huszonhete- dik percben összehozta az egyenlítő gólt. Telek bizonytalankodott, majd röviden szabadítottak fel a védők és egy jobboldali beadást követően Ivies bólintotta a magyar kapuba a labdát. Elszabadult a pokol. Petárdák pufogtak, gö- rögtüzek gyúltak, tűzeső hullott Athénban. A drukkerek most a rend őreit vették célba, a rendőrök pedig őket. Ennek nyomán néhány lövöldözőt kiparancsoltak a lelátóról. Mi tagadás, nem bántak kesztyűs kézzel a renitensekkel. Ezek a jómadarak már nem is láthatták, amint Alexandrisz lövése majdnem kettétörte a felső lécet. Mázlija volt a Fradinak, de a mondás szerint is a jobb csapatnak van szerencséje. A szünet következett. Nyugalom és béke honolt a nézőtéren, csak a hangszórók bömbölték a lelkesítő pireuszi indulót. Kacifántos taktika Kezdtük egyre jobban érezni magunkat. Nekibátorodva még a Hajrá, Fradi! is felzúgott. A zöld-fehérek érkeztek előbb, a görögök minden bizonnyal nagyon kacifántos taktikát beszélhettek meg, hiszen csak nem akartak előbújni az öltözőből. Sejthettek valamit, hiszen a középkezdést követően ismét ferencvárosi gólt ünnepelhettek a maroknyi, de annál lelkesebb fradis- ta szurkolók. Limpergerkörülbelül tizenkét méterről ismét vezetést szerzett a „sasoknak". Rögtön utána Páling durrantad tiszta helyzetből fölé. Ez már sok volt néhány hazai nézőnek, összecuccoltak és elindultak haza. Pedig maradt még jócskán izgalom az elkövetkezendőkre is. A görögök rohamoztak, de szerencsére mindig csak a kapufát abaj- gatták. Hol fejjel, hol pedig lábbal találták el a lécet. Aztán a hetvenhetedik percben megszületett a csoda, ismételten megzörrent a Ferencváros hálója. Szapanisz stukkolta be a labdát. De ekkor már nem sok volt hátra, mondhatni igen kevés. Még Szeiler parádézott egyet, bravúrral hárított egy életveszélyes labdát. Nagyon nyomtak a görögök, de hiába. A játékvezető pontosan a kilencvenedik perc végén lefújta a találkozót. Taps, integetés, szép volt fiúk. Továbbjutott a Ferencváros. Jó, de veszélyes S, hogy mit csináltak a hazaiak? Lehorgasztott fővel bandukoltak le a pályáról, ugyanúgy, mint azt a nem is olyan rég nagyhangú szurkolók tették. Nekünk, magyaroknak még egy jó órát kellett várnunk a helyünkön, ameddig a szitkozódva távozó hazai drukkerek eltakarodtak a stadionból. Megérte a türelem, hiszen - védőőrizet mellett - mi is kijutottunk. A rendőrök egészen a repülőtérig kísértek bennünket. Köszönjük nekik. És min- denekfelett a Ferencvárosnak. Mégiscsak jó volt magyarnak lenni Athénban-csak egy picit veszélyes! Olympiakosz Pireusz: Strakosha-Varesanovics, Karata- idisz, Sabanadzsovics, Ntampizasz- Niniadisz, Alexandrisz (Karapialisz), Djordjevics, Georgatosz (Kaklama- nosz)—Ivies, Patalisz (Szabanisz) Ferencváros: Szeiler—Telek—Szűcs, Limperger—Milovanovic, Jagodics (Hrut- ka)—Páling, Nyilas, Miriuta, Nagy N. (Nagy Zs.)—Horváth (Arany) ívj Polcári B\nkRt. Polgári B\nrRt.
